juharizsuzsanna

Kínában, Dafen Oil Painting Village-ben (Dafen Olajfestmény faluban) készítik a világon a legtöbb olajfestményt. Ezek nagy része híres festmények hamisítványa. Egy jó minőségű Van Gogh Önarckép félóra alatt készül el.
Dafenben, a dél-kínai Sencsen város külvárosában lakó kínai művészek teljes egészében a nyugati festmények hamisításából élnek. A művészeti negyedben a több mint 5000 művész mintegy 600 galérián keresztül évente több mint 5 millió festményt ad el. Csao Hsziaojung például a China Daily riportja szerint félóra alatt készíti el Van Gogh önarcképét. Csao bevallása szerint több mint 70 000 Van Gogh-„művet” adott már el eddig, darabját 200 és 1500 jüan (5600-42 200 forint) közötti áron.
A negyed ma turisztikai látványosság is. A kisebb falu méretű Dafenben szinte minden falról, a járdán és a kirakatokban Monet-k, Degas-k, Mona Lisák néznek ránk. De bármilyen műfajt megtalál vagy megrendelhet itt az érdeklődő. A helyi hatóságok azonban egyre kevésbé nézik jó szemmel a kétes üzletágat. Azt mondják, az idén a városban megrendezendő XXVI. Nyári Universiadéra megtisztítják a területet.
A negyedbe az 1990-es évek elején települt az első művészcsoport Huang Csiang festőművész és üzletember vezetésével. Ők kezdték el a nagy mesterek, például Van Gogh és Leonardo da Vinci mesterműveinek nagyüzemi másolásait. Ezeket a „műveket” nagyon sok országban adták el viszonylag olcsón. Az üzlet hamarosan virágzásnak indult. Ma már a festményhamisítványok 60%-át Dafenben készítik. Az ott „alkotó” művészek többsége művészeti akadémiákon tanult festőművész.
 

Fotó: MSNBC

A Kánok Völgye- (Valley of the Khans, VOTK-) program 2009-ben kezdődött amerikai és mongol kutatók vezetésével. Végső célul Dzsingisz kán sírjának megtalálását tűzték ki non-invaziv kutatási módszerekkel.

A National Geographic által támogatott projekt során a különböző segédtudományok legmodernebb technikai eszközeit használták: többek között digitális és számítógépes leképezéseket, roncsolásmentes mérési módszereket.

(Kép: Jelenet a Mongol: The Rise Of Genghis Khan c. filmből)

 A mongol kánokat titokban temették el, hogy örök nyugalmukat ne bolygassa senki. Így történt ez a nagy kán esetében is, aki 1227 nyarán halt meg, miután egyesítette a mongol törzseket és uralma alá hajtotta szinte egész Ázsiát a Perzsa-öböltől, Kínától Oroszországon át Kelet-Európáig. Tetemét állítólag visszavitték Mongóliába, felehetően szülőföldjére, Hentij Ajmagba. Sokan úgy vélik, hogy valahol az Onon-folyó közelében temették el. A legenda szerint mindenkit megöltek, aki jelen volt az eltemetésnél vagy akár csak tudhatta annak pontos helyét. A sírépítményt megépítő szolgákat az őket őrző katonák legyilkolták, majd megölték a gyilkos katonákat is.

A VOTK-kutatás első szakaszában főként a történelmi adatokat gyűjtötték szisztematikusan egybe a Mongol Tudományos Akadémia felügyeletével. 2010-ben a VOTK-expedíció a kutatást jelentősen kiterjesztette és virtuális felfedezőket vont be a programba. A BGAN nevű mobil műholdas kommunikációs rendszerrel teremtettek kapcsolatot a távoli felfedezőkkel. Az ultra-nagy felbontású műholdas felvételeket a világ bármely pontján bárki tanulmányozhatta, és ha árulkodó anomáliákat fedezett fel a képeken, közölte a helyszínen lévő kutatókkal bejegyzések formájában. Az Albert Ju-Min Lin, a Kalifornia Egyetem professzora és Csogt-Ohirin Isdorj, a Mongol Tudományos Akadémia professzora vezette, helyszínen lévő kutatócsoport minden reggel belépett a BGAN-kapcsolatba, letöltötte a - régészeti lelőhelyet a GeoEye-1 műhold felvételein keresztül tanulmányozó - virtuális felfedezők bejegyzéseit, majd ezek segítségével határozta el, merre kezdi meg aznapi kutatását.

Ez az alkalmazás nagymértékben megnövelte azt a területet, amit át tudtak vizsgálni, az adatokat kiegészítették a helyszínen elvégzett talajradaros és magnetométeres, valamint felszíni vizsgálatokkal és az adatokat digitálisan rögzítették.

A csapat most elemzi a begyűjtött adatokat és még ez évben közli az eredményeket. Megjelöli azokat a pontokat, ahol régészeti feltárásokat érdemes kezdeni, mindezt pedig úgy érte el, hogy egyáltalán nem bolygatta meg a területet.

25 000 éves barlangi rajzokat találtak Észak-Spanyolországban. A képek lovakat, nonfiguratív alakokat ábrázolnak és egy vörös színbe mártott emberi kéz lenyomata látható mellettük.

A régészek emberi megtelepedés jeleit kutatták Mañaria közelében az Askondo-barlangban, amikor a szintén észak-spanyolországi Altamira-barlangban talált nevezetes rajzokkal egyidős, vörössel színezett képeket megpillantották a falakon.

"Óriási szerencsénk volt. A rajzokat nehéz volt észrevenni, mivel az évezredek során erősen megrongálódtak, de gyakorlott szemünket nem kerülhették el a nyilvánvaló jelek” – nyilatkozta Diego Garate régész a Reutersnek.

A régészek most alaposan átkutatják a lelőhelyet, remélik, hogy csontmaradványokat, tárgyakat és további rajzokat találnak.

Fajunk, a modern ember, a Homo sapiens kis csoportokban érkezett a mai Észak-Spanyolország területére mintegy 35 000 évvel ezelőtt. A már ott élő Neander-völgyi emberek,a Homo neanderthalensis mellé telepedett, egy ideig egymás mellett élték, majd a Neander-völgyi ember mintegy 30 000 – máig ismeretlen okokból – éve kihalt.

Fotó: EITB

Karosszékben: Jaegtoer, hol látod a lovast? Elgondolkodtató, hogy nálunk miért nincsenek sziklarajzok. Egyszer azt mondta nekem egy neves kutató, itt már akkor is nehéz volt az élet, egy csoport nem etetett volna egy erős embert csak azért, hogy festegessen…

Az olasz rendőrség 60 tonnányi illegálisan lerakott, mérgező szeméthegy alól római kori mauzóleumot ásott ki Nápoly közelében. A szemét eltüntetéséhez a lerakók egy XVII. századi tornyot is leromboltak, hogy a romok befedjék a hulladékot.
A Nápoly közelében lévő Pozzuoliban egy XVII. századi, lerombolt toronyhoz vonultak ki az olasz rendőrök. A romok között lévő illegális szemétlerakó helyen markológépekkel takarították el a hulladék tetejét, amikor egy lejáratra bukkantak a tömérdek kidobott gumiabroncs között. A márvánnyal burkolt aknafolyosó egy II. századi, római kori mauzóleumba vezetett.
 
 

A rendkívül jó állapotban talált, nagy kiterjedésű, márványoszlopos sírhelyet eredetileg gazdagon díszítették. Látni valóan azonban nem a rendőrök fedezték fel a lelőhelyet, a mauzóleumból ugyanis jelenkori fosztogatók minden tárgyat elvittek. A sír oldalába két helyen is bejáratot vágtak, majd a kifosztott sírt feltöltötték szeméttel – többek között autóakkumulátorokkal – és a bejáratokat gumiabroncsok tömegével takarták el. Ennek ellenére maga a sír jó állapotban maradt meg.
Pozzuoliban és környékén – sőt még a turisták által nagy számban látogatott Pompejiben is – az elmúlt évek komoly problémája a felhalmozódott szeméthegy. (Állítólag egész Olaszországból Dél-Olaszországba szállítják a szemetet és ott egyszerűen lepakolják.)
A rendőrség szerint kizárt, hogy a kisvárosban senki nem vette észre, mi folyik a torony körül, ezért most vizsgálatot indítanak a helyi tisztviselők ellen is, bár állítólag mindenki tudja, hogy a szemétlerakás-„üzletág” mögött is a helyi maffia, a camorra áll.
A telek tulajdonosát és a bérlőt, aki a szemetet lerakta, környezetszennyezés és a kulturális örökség veszélyeztetése miatt hallgatták ki. 
Pozzuolit görög kereskedők alapították.

Dicaearchia néven, majd a rómaiak 194-ben Puteoli néven alapítottak a helyén várost.
 

Fotók: EPA, Reuters

Az emberré válás törzsfáján a legújabb sztár az Australopithecus sediba, mivel számos kutató úgy véli, hogy a homók – amelyekhez fajunk is tartozik – közvetlen őse. Ám a dolog nem ennyire egyszerű. Viharos kutatói viták dúlnak a törzsfán való elhelyezkedése körül.
Az új csillag akkor született meg, amikor 2008 augusztusában a johannesburgi Witwatersrand Egyetem paleoantropológusának, Lee Bergernek a kilencéves fia Johannesburgtól északra, egy feltárás során a Malapa rezervátum barlangrendszerében egy furcsa csontdarabot talált. Amikor a kutatók alaposabban körbenéztek, egy mintegy 2 millió éve élt fiatal fiú és felnőtt nő maradványait fedezték fel. 
A csontmaradványok alapos vizsgálata alapján Lee Berger úgy vélte, hogy új fajt – mely az Australopithecus sediba elnevezést kapta – találtak, sőt hogy ez az új faj a hiányzó láncszem az emberféle ausztralopithekuszok és a homók között.
„Egyértelművé vált, hogy az A. sedibának anatómiailag legalább annyi közös vonása van a korai homo-fajokkal, mint az ismert ausztralopithekusz-fajokkal. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy az A. sediba a lehetséges jelölt a homo-faj őse címre” – mondta el Darryl de Ruiter, a Texas A&M Egyetem professzora, a legfrissebb kutatásokat végző csoport tagja.
De Ruiter szerint az Australopithecus africanus egy elszigetelt népessége fejlődött fokozatosan a mai Dél-Afrika területén A. sedibává, amely faj az ausztralopithekuszok és a korai homók különös és szokatlan antropológiai elegyét alkotja.

Noha De Ruiter kutatótársa, Lee Berger is osztja ezt a vélekedést, sokan még mindig kételkednek. Ian Tattersall, az Amerikai Természettudományi Múzeum munkatársa elfogadja, hogy az A. sediba önálló faj az emberré válás törzsfáján, de nem látja bizonyítottnak, hogy a homo-faj közvetlen őse lenne, úgy véli, az A. sediba közelebb áll antropológiai jegyei alapján az A. africanushoz, mint a homókhoz. De Ruiter maga is elfogadja annak a lehetőségét, hogy az A. sediba-csontmaradványok lehetnek az A. africanus kései túlélői, amelyek a homo-fajtól függetlenül alakultak ki, ám a legújabban megtalált csontok mégiscsak ellentmondanak ennek.
Ugyanabból a barlangrendszerből előkerült csontmaradványok, amelyek közül számos az eddig felfedezett egyedek maradványainak újabb részei, bővebb ismeretet nyújtanak az új fajhoz – mondta el Berger. Például egy majdnem teljes női medencecsont egyértelműen a korai homo-fajokhoz áll közel anatómiailag.
Az újonnan előkerült A. sediba-lábszárcsont maradványai között találtak a homókra jellemző bokaízületet, míg a meglepően hosszú karcsontok, a csigolyacsontok az ausztralopithekuszokhoz állnak közelebb anatómiailag.
A már korábban előkerült koponyamaradványok és fogak, valamint a most előkerült újabb fogak szintén ilyen keveredést mutatnak – mondta el De Ruiter.
John Hawks, a Wisconsin–Madison Egyetem munkatársa azonban még azt is vitatja, hogy új fajt találtak volna. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a 3-2,4 millió évvel ezelőtt a mai Dél-Afrika területén élt A. africanus faj eddig előkerült egyedeinek csontmaradványai között igen nagy anatómiai különbségek figyelhetők meg, vagyis elképzelhető, hogy az A. sediba maradványai valójában ebbe a keretbe foglalhatók.

Fotó: Wits University; Science/AAAS

Karosszékben: Nincs izgalmasabb történet, mint az emberré válás. A kutatók apró darabokból próbálják összerakni történetünket és a kirakósnak még csak a töredéke van meg. Olykor havonta rajzolnak új törzsfát. Afrika mindannyiunk közös szülőkontinense, közös szégyen, ami ott történik.

Angol régészek Észak-Kentben egy autópálya nyomvonalának építése előtt tártak fel egy római kori települést, amikor különös csontvázra bukkantak. A 2000 éve halott lányt meggyilkolták.
A csontvázról hamar kiderült, hogy egy fiatal lány maradványa. "Jól láthatóan római tőrrel szúrták tarkón. Az is kiderült a seb bemeneti nyílásából, hogy térdelt, amikor megölték" – mondta el a BBC riporterének Dr. Paul Wilkinson kutatásvezető.
A lány 16-20 éves lehetett halálakor, csontmaradványai alapján egészséges volt. Sírját, amelyet most találtak meg, sebtében, hevenyészve ásták meg, majd egyszerűen beledobták a tetemet. "Arccal lefelé feküdt, egyik karja a teste alá szorult. Egyik lába feltehetően kilógott sírjából” – mondta el Wilkinson.
A lány teteme mellett vaskori edénytöredékeket is találtak, amelynek alapján a gyilkosság időpontját Kr. u. 50-re teszik, és feltételezik, hogy a lány a bennszülött népességhez tartozott. Erre utal az is, hogy a tetem észak-dél irányban feküdt, így a bennszülötteket temették, míg a rómaiak saját halottaikat kelet-nyugati irányban temették.
A rómaiak 43-tól fokozatosan hódították meg a későbbi Britannia provinciát. "Ez az első alkalom, hogy régészeti nyomát találjuk annak, hogy a hódító római katonák gyilkos módon rohanták le a bennszülött lakosságot és sokakat lemészároltak, szemben azzal a romantikus képpel, amely a római hódításról a britek körében manapság él” – nyilatkozta Wilkinson.

Képforrás: BBC

Elképzelhető, hogy a kutya előtt a róka volt az ember legjobb barátja, olyannyira, hogy a hű róka még halálában is elkísérte az embert. Legalábbis erre enged következtetni az a 16 500 éves vörös rókakoponya, amit a jordániai Ujun al-Hammam lelőhelyen egy ember mellett találtak egy sírban.

A lelőhelyet Észak-Jordániában, a Wadi Ziqlabban fedezték fel 2000-ben, azóta kutatják kanadai és angol régészek. A lelőhelyre 16 500 éve temetkezők közvetlenül megelőzték a Natufi-kultúra népét, akik 11 600-14 500 évvel ezelőtt lakták be ugyanezt a területet, tágabban pedig az egész Levantét, a mai Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon és Szíria területét és elsőként használtak élelemkészítésre vadgabonaféléket.
A Natufi-kultúra népének temetkezésében már fellelhetők kutyás temetkezések is. Találtak például egy női sírt, ahol a halott nő keze egy kiskutyán pihent eltemetésekor. A mostani felfedezés arra utal, hogy a Natufi-kultúrát megelőző népesség kedvenc kutyaféle állata a róka lehetett.
Az Ujun al-Hammam lelőhelyen legalább 11 embert temettek el. Az I. számú sírba a halott mellé vörös rókát (Vulpes vulpes) temettek, vagyis csak a róka koponyáját és jobb mellső lábcsontját találták meg, a koponyán vörös okker nyomaival – mondta el Edward Banning ásatásvezető, a Torontói Egyetem munkatársa. Egy szomszédos sírban egy majdnem teljes vörös róka csontváz került elő, de hiányzott a koponya és a jobb mellső lábcsont, vagyis pontosan azok a darabok, amelyek a másik sírban voltak. Elképzelhető, hogy egy teljes rókacsontváz darabjai „kerültek át” egy másik sírba. "Úgy látszik, hogy a halott temetésekor leölték a rókát, hogy az elhunyt mellé temethessék, majd később valamilyen okból felnyitották a sírt, kiemelték a halott maradványait, és áttemették egy másik sírba, de mivel fontos kapcsolat volt az elhunyt és a róka között, az állat maradványait is áttemették” – mondta el Lisa Maher, az angliai Cambridge Egyetem munkatársa. A tény, hogy a rókát az emberrel együtt temették át egy másik sírba, egyértelműen jelzi, milyen szoros kapcsolat állt fenn a róka és az ember között. Az eltemetők gondosan ügyeltek arra, hogy az elhunyt túlvilági életében a róka ne vesszen el, hanem társa mellett maradhasson. "Úgy gondoljuk, ez olyan társas kapcsolatra utal, amely messze túlmutat az állatok egyszerű haszonállatként való háziasításán" – tette hozzá Maher.
Habár a rókát viszonylag könnyű megszelídíteni, háziasításra nem alkalmas nyugtalan és bizalmatlan természete miatt. Ez magyarázhatja, hogy végül is a kutya vált az ember legjobb barátjává.

Képek: Lisa Maher és http://scienceblogs.com/thoughtfulanimal/2011/02/might_pleistocene_fido_have_be.php

Ötzinek, a Jégembernek az arcát újrarekonstruálták felfedezésének 20. évfordulója alkalmából. Az új Ötzit kiállításon mutatják be az olaszországi Bolzanóban.

Alfons Kennis és Adrie Kennis készítette el az új rekonstrukciót. A holland testvérpár elmondta, munkájukhoz felhasználták a legfrissebb kutatási eredményeket. Ötzi szemének színe például nem kék volt, hanem barna.

Az új rekonstrukciót a Jégember mumifikálódott arcáról készített legmodernebb 3D-s felvételek alapján készítették. Az új Ötzi mélyen ülő, meleg barna szemmel, őszes szakállal, hosszú kócos hajjal, barázdált, beesett arccal, de óvatos tekintettel néz ránk.

Ötzit 1991-ben az Oetz-völgyben, 3200 méteres magasságban hegymászók találták meg. Felső teste kilógott a hóból és olyan jó

(Képforrás: Reconstruction by Kennis © South Tyrol Museum of Archaeology, Foto Ochsenreiter)

állapotban maradt meg, hogy eleinte úgy vélték, jelenkori lavinaáldozatról van szó. Ám kiderült, hogy a férfi 5300 éve halott. 

A Jégember 45 éves kora körül halt meg, mintegy 1,60 méter magas volt, és súlya mindössze 50 kilogramm volt, ami azonban saját korában, 5000 éve átlagosnak számított. Mai számozással mérve 38-as méretű bőrcipőt viselt.

Ötzi erőszakos halált halt, gyilkosa hátba támadta, testébe nyílhegyet lőtt. A kutatók szerint harc közben esett el. Ez magyarázza, hogy komplett harci felszerelést, baltát, kést és 14 nyílvesszőt találtak nála. A bal lapockájába fúródott 2,5 centis nyílhegy átvágta a kar vénáit és idegeit, de nem ért létfontosságú szerveket, ezért halála lassú és fájdalmas volt. Elvérzett, és megfagyott a hóban. Hogy ki és miért üldözte, nem tudni. Vadászzsákmányt vagy más értéket nem találtak nála. Figyelemre méltó viszont, hogy Ötzi a bronzkorban, Kr. e. 3500 körül élt, amikor már elterjedt a bronz használata, sőt magánál a halottnál is bronz nyílhegyeket találtak, támadója azonban egy sokkal primitívebb kőeszközzel ölte meg, de értékes bronzfegyvereit mégsem rabolta el.