Napóleon olyan komolyan vette az amerikai emigráció gondolatát, hogy két hadihajót fel is készíttetett az útra, amely őt és szűk kíséretét vitte volna az Újvilágba.

A Waterloo-i csata után Napóleon lemondott, és a Párizs külvárosában lévő elegáns Château de Malmaisonba vonult vissza. A lemondás után megalakult ideiglenes kormány is komolyan foglalkozott az egykori császár emigrációs tervével, mert így gyorsan megszabadulhattak volna tőle – mondta el Christophe Pincemaille, a Château de Malmaisonban megrendezett Napóleon-kiállítás kurátora az AFP-nek.

A császár számára Amerika azt jelentette, hogy végleg bezárja a francia politikai életbe visszavezető ajtót és kellően távol lett volna ahhoz, hogy ilyesfajta ambíciói ne éledjenek újra. „Hova mehetnék? Angliába? Nevetséges és nyugtalanító lennék ott. Amerika megfelelőbb, ott méltósággal élhetnék" – mondta a császár állítólag Benjamin Constant-nak, amint azt Louis Antoine Fauvelet de Bourrienne francia diplomata, Napóleon barátja visszaemlékezéseiben feljegyezte. Bourrienne próbálta később az angliai száműzetésre rábeszélni Napóleont, de ő csak annyit kérdezett vissza: "Miért ne Amerika?"

Napóleon úgy vélte, az angolok átengednék hajóit az óceánon és az Újvilágban új életet kezdhetne, ráadásul családi kapcsolatok is fűzték a kontinenshez. Öccse, Jérôme egy philadelphiai gazdag család lányát vette feleségül.

A lemondott császár emberei elkezdtek felkészülni az útra: összecsomagolták a bútorokat, festményeket, ruhákat, értéktárgyakat, ékszereket, még a fürdőkádját is. Könyveket, térképeket szereztek be Amerikáról, s tudományos műszereket is elcsomagoltak, mivel a kíséret tagja lett volna François Arago csillagász, fizikus. Edényeket, ezüst evőeszközöket is elpakoltak, egy részük egyébként állami gyűjteményekből került ki. Napóleon két háztartást akart berendezni, egyet egy nagyvárosban, egyet pedig vidéken.

Amerika sohasem állt távol Napóleon gondolataitól, volt idő, amikor Amerikai Birodalomról ábrándozott a francia tulajdonú Louisiana központtal. Ám miután sikertelenül próbálták meg visszaszerezni 1801-1803-ban az uralmat a fellázadt egykori rabszolgáktól a karibi Saint-Domingue (a később Haiti) felett, ejtette a tervet és Louisianát eladta az Egyesült Államoknak 15 millió dollárért. De továbbra is érdeklődéssel nézte, mi történik a távoli országban – ezt diplomáciai levelezése is bizonyítja – írja az AFP.

Louisiana eladásának aláírása

Az Újvilágra mindig is, mint a „remény földjé”-re tekintett. Svájcban élő másik testvére, Joseph hatalmas földterületeket vett Amerikában nagy francia közösségeket létrehozva ott. Akkoriban az USA leggazdagabb embere is egy francia, bizonyos Stephen Girard hajóépítő és bankár volt, aki később rövid életű bonapartista kolóniákat pénzelt Texasban és Alabamában – mondta el Pincemaille.

1815. július 8-án Napóleon felszállt a Saale hadihajóra, amely egy nyugat-franciaországi kikötőben horgonyzott. De öt nap várakozás után világossá vált, hogy a brit haditengerészt nem engedi elhajózni. Ekkor Joseph testvére felvetett, hogy hajózzon ki titokban egy másik hajón, ő – kihasználva a kettejük közötti hasonlóságot – átveszi helyét a Saale-on, hogy megtévessze a hatóságokat. Napóleon azonban ebbe nem egyezett bele.

Július 15-én az ideiglenes kormány letartóztatta, a megfáradt egykori császár felmászott a brit hadihajó, a Bellerophon fedélzetére és megadta magát végleg ellenfelének.

Tíz nappal később Joseph - Surviglieri névre szóló hamis útlevéllel - sikeresen Amerikába szökött és 1840-ben bekövetkezett halálig New Jerseyben és Philadelphiában élt.

Napóleon halálának helyszíne a Szent Ilona szigetén lévő házban

Napóleont a brit fennhatóság alá tartozó Szent Ilona szigetére vitték –az Amerikába összekészített csomagjaival együtt. Az elhagyatott szigeten halt meg hat évvel később 1821-ben.