Az egyiptomi művészet egyik remekét régóta az ókor Mona Lisájaként ünnepelték. Valójában 19. századi hamisítvány, csakhogy szerencsés esetben egy eredeti műalkotást takar.
A Mejdúmi libákat 1871-ben fedezte fel Luigi Vassalli a Sznofru fáraó (Kr. e. 2610-2590) úgynevezett Mejdúmi Piramisa közelében található sírban, amely a fáraó fiának, Nefermaatnak épült. A csodálatos, aprólékosan kidolgozott festmény Nefermaat feleségének, Atetnek a kápolnáját díszítette.
Megkérdőjelezni egy remekmű hitelességét szinte lehetetlen és mentálisan fájdalmas vállalkozás. Hónapokat töltöttem a tanulmányozásával, de ki kell jelentenem, nincs kétségem afelől, hogy nem eredeti. S habár a kép hamisítvány, ki kell deríteni, hogy volt-e (vagy van-e) alatta egy eredeti – mondta el Francesco Tiradritti, az olaszországi Enna Kore Egyetemének professzora, egyiptomi olasz régészeti misszió vezetője a Live Science-nek.
Tiradritti gyanúját a libák keltették fel, két pár ezek közül ugyanis biztosan nem élt Egyiptomban. A festményen három különböző libapárt látunk, közülük három jobbra, három balra fordul. Kettő közülük nagy lilik (Anser albifrons), a balra néző pár vetési lúd (Anser fabalis), a jobbra néző pedig vörösnyakú lúd (Branta ruficolis).
A vetési és a vörösnyakú lúd a tajgán és tundrán él, az előbbi telente Spanyol-, Török-, Görögországig repül el, míg a másik Török- és Görögországig. Önmagában persze ez még nem feltétlenül jelentené, hogy hamisítvány a kép, de Tiradritti egyéb problémákat is talált. Például néhány szín csak ezen a képen látható, sehol másutt az ókori egyiptomi művészetben, de még az ismertek – például a narancs és a vörös - árnyalata sem hasonlít a Majdúni libákéhoz.
Vassalli
Az is szokatlan, hogy a kép figurái egyforma méretűek, az egyiptomi festészetben nem egyformák az alakok méretei, mert ezzel is hangsúlyozzák, ki vagy mi a fontos a képen, az egyforma méret a modern művészet divatja.
Ráadásul a kép néhány repedése alatt látszik egy másik festmény jelenléte. Tiradritti azt is tudni véli, ki volt a hamisító. Feltehetően Vassalli, aki állítólag megtalálta, leszedte és Kairóba vitte a festményt. Vassalli akkoriban a kairói Bulaq Múzeum kurátora volt, csakhogy korábban festészetet tanult Milánóban. Az is gyanús, hogy soha nem publikált egy sort sem a megtalálás és a szállítás körülményeiről, pedig igencsak szeretett dicsekedni felfedezéseivel.
Vassalli kézirataiban egy szó sem esik a Majdúmi libákról, noha még évek múlva is felemlegette a felfedezéseit. A hallgatás a bizonyíték arra Tiradritti szerint, hogy ő maga festette. De hogy miért, az rejtély. Talán hiányzott egy festmény a Bulaq Múzeumnak, vagy csak mókából.
A hieroglífák egy nő nevét rejtik?
Vassalli hagyott is egy furcsa nyomot az Atet-kápolnában. A Vassalli által állítólag megtalált festmény egy töredéke a kápolnában maradt, ezen egy kosár és egy keselyű látható, az egyiptomi hieroglifák jól ismert jelei, amelyek g-nek és a-nak felelnek meg, márpedig Vassalli második felesége Gigliati Angiola volt, ez az ő monogramja.
Karosszékben: Tiradritti fel van készülve arra, hogy kollégáit sokkolni fogja bejelentése, de úgy érzi, meg tudja védeni álláspontját, és felhívja ezzel a figyelmet arra is, hogy kritikusabban kell vizsgálni az ókor műemlékeit. Vassalli nemcsak régészettel foglalkozott egyébként Egyiptomban, hanem portréfestéssel is.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek