Az emberré válás törzsfáján a legújabb sztár az Australopithecus sediba, mivel számos kutató úgy véli, hogy a homók – amelyekhez fajunk is tartozik – közvetlen őse. Ám a dolog nem ennyire egyszerű. Viharos kutatói viták dúlnak a törzsfán való elhelyezkedése körül.
Az új csillag akkor született meg, amikor 2008 augusztusában a johannesburgi Witwatersrand Egyetem paleoantropológusának, Lee Bergernek a kilencéves fia Johannesburgtól északra, egy feltárás során a Malapa rezervátum barlangrendszerében egy furcsa csontdarabot talált. Amikor a kutatók alaposabban körbenéztek, egy mintegy 2 millió éve élt fiatal fiú és felnőtt nő maradványait fedezték fel. 
A csontmaradványok alapos vizsgálata alapján Lee Berger úgy vélte, hogy új fajt – mely az Australopithecus sediba elnevezést kapta – találtak, sőt hogy ez az új faj a hiányzó láncszem az emberféle ausztralopithekuszok és a homók között.
„Egyértelművé vált, hogy az A. sedibának anatómiailag legalább annyi közös vonása van a korai homo-fajokkal, mint az ismert ausztralopithekusz-fajokkal. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy az A. sediba a lehetséges jelölt a homo-faj őse címre” – mondta el Darryl de Ruiter, a Texas A&M Egyetem professzora, a legfrissebb kutatásokat végző csoport tagja.
De Ruiter szerint az Australopithecus africanus egy elszigetelt népessége fejlődött fokozatosan a mai Dél-Afrika területén A. sedibává, amely faj az ausztralopithekuszok és a korai homók különös és szokatlan antropológiai elegyét alkotja.

Noha De Ruiter kutatótársa, Lee Berger is osztja ezt a vélekedést, sokan még mindig kételkednek. Ian Tattersall, az Amerikai Természettudományi Múzeum munkatársa elfogadja, hogy az A. sediba önálló faj az emberré válás törzsfáján, de nem látja bizonyítottnak, hogy a homo-faj közvetlen őse lenne, úgy véli, az A. sediba közelebb áll antropológiai jegyei alapján az A. africanushoz, mint a homókhoz. De Ruiter maga is elfogadja annak a lehetőségét, hogy az A. sediba-csontmaradványok lehetnek az A. africanus kései túlélői, amelyek a homo-fajtól függetlenül alakultak ki, ám a legújabban megtalált csontok mégiscsak ellentmondanak ennek.
Ugyanabból a barlangrendszerből előkerült csontmaradványok, amelyek közül számos az eddig felfedezett egyedek maradványainak újabb részei, bővebb ismeretet nyújtanak az új fajhoz – mondta el Berger. Például egy majdnem teljes női medencecsont egyértelműen a korai homo-fajokhoz áll közel anatómiailag.
Az újonnan előkerült A. sediba-lábszárcsont maradványai között találtak a homókra jellemző bokaízületet, míg a meglepően hosszú karcsontok, a csigolyacsontok az ausztralopithekuszokhoz állnak közelebb anatómiailag.
A már korábban előkerült koponyamaradványok és fogak, valamint a most előkerült újabb fogak szintén ilyen keveredést mutatnak – mondta el De Ruiter.
John Hawks, a Wisconsin–Madison Egyetem munkatársa azonban még azt is vitatja, hogy új fajt találtak volna. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a 3-2,4 millió évvel ezelőtt a mai Dél-Afrika területén élt A. africanus faj eddig előkerült egyedeinek csontmaradványai között igen nagy anatómiai különbségek figyelhetők meg, vagyis elképzelhető, hogy az A. sediba maradványai valójában ebbe a keretbe foglalhatók.

Fotó: Wits University; Science/AAAS

Karosszékben: Nincs izgalmasabb történet, mint az emberré válás. A kutatók apró darabokból próbálják összerakni történetünket és a kirakósnak még csak a töredéke van meg. Olykor havonta rajzolnak új törzsfát. Afrika mindannyiunk közös szülőkontinense, közös szégyen, ami ott történik.