A kis amerikai múzeumban a 2500 éves edénykén Csodanő-ábrázolásra bukkantak.
A fehér alapú pikszist (fedeles, hengeres alakú dobozka, amelyben kozmetikumot, ékszert vagy kenőcsöt tartottak) vörössel rajzolt amazonalak díszíti. A lóháton ülő nő hátrafelé fordulva veszi fel a küzdelmet egy csatában a görög harcos ellen. Csakhogy a nő nem íjat tart a kezében, hanem a lasszót dobja éppen el.
Egy az első olyan ókori ábrázolás, amely a csatában lasszóval harcoló amazont mutat – mondta el Adrienne Mayor, a Stanford Egyetem munkatársa a Discovery Newsnak.
Az edénykére akkor bukkant Mayor a University of Mississippi Museumban, amikor az ókori amazonokról szóló könyvét írta.
Az edényke Kr. e. 480-Kr. e. 450 között készült Athénban és feltehetően egy görög nő kozmetikumát vagy ékszereit tartalmazta. A kép azt is elárulja, hogy az ókori nők kedvelhették az amazon-ábrázolásokat, azokét a nőkét, akik a férfiaknál is ügyesebb harcosok voltak- mondta el Mayor.
Szkíta amazon görög vázán
A kutató szerint mégis meghökkentő a jelent, hogy egy görög férfit egy erős, idegen harcosnő gyűri le lasszóval, egzotikus és felforgató csavar lehetett ez a hagyományos görög női szerepfelfogásban.
A harcosnőt a művész dinamikus jelenetben ábrázolja, éppen abban a pillanatban, mielőtt repülő lasszója ellenfelére fonódna. A nő hátrafelé fordulva engedi ki a lasszót, míg áldozata - kezében lándzsával - pajzsa mögé guggol. A lasszó vége a nő dereka köré van tekerve, az elengedett kötelet, amelyet a művész sötétlila színnel rajzolt meg, akárcsak a nő cipőjét, pedig pontosan úgy tartja, ahogyan azt használni kellett a csatában. A nő ezután csatabárdjával fogja megölni a foglyul ejtett embert.
Mayor szerint a festő és a megrendelő is jól ismerhette a lovas szkíta amazonok harci technikáját, amelyben fontos szerep jutott a lasszónak.
Ókori görög és római történetírók feljegyezték, hogy a szkíta lovas íjászok milyen ügyesen használták a lasszót is csatában. Például Hérodotosz beszámolt arról, hogy 8000 - tőrökkel és fonott bőrlasszókkal felszerelkezett - sztyeppei lovas nomád csatlakozott a perzsa király, Dareiosz seregéhez Kr. e. 480-ban.
Más források szerint a szkíta lovasok kidobott lasszóikkal megzavarták az ellenség lovasait és az összegabalyodott lovasok sorfalán könnyűszerrel jutottak át.
A római Pomponius Mela 43-ban azt írja, a Fekete-tenger környékén élő harcos amazonok mesterien használták csatában a lasszót.
Tomirisz (fantáziarajz)
Különös, hogy valaki miért ezt a jelenetet választja a szépségével kapcsolatos dobozka díszítésére. David Saunders, a J. Paul Getty Museum munkatársa szerint, tulajdonosa talán úgy akarta magát kifesteni, mintha maga is harcos amazon volna.
Karosszékben: Miként a Harcos királynőt találtak? c. posztban írtam, a szakák (szkíta törzsek) ókori nomád indoiráni népek voltak, a Kr. e. 4. században az Aral-tótól keletre éltek és híresen jó lovas íjászok voltak. Hérodotosz említi Tomiriszt, a harcos szaka királynőt, aki még Küroszt, a nagy perzsa királyt is legyőzte. A görög történetíró szerint csatájuk a történelem egyik legvéresebb és legbrutálisabb harca volt, amiben szaka nők és lányok is részt vettek.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek