A felfedező fiával és annak barátjával együtt tűnt el. Több ezren indultak keresésükre és eközben több százan szintén eltűntek.
Percy Fawcett
Már az Újvilágba érkező első európaiak is hallottak a dzsungelben lévő legendás aranyvárosról, El Doradóról. A spanyol hódító, Francisco de Orellana utazott végig először a Rio Negrón a mesés város után kutatva.
A várost sokan szerették volna megtalálni, közéjük tartozott Percy Fawcett is, aki 1925-ben 58 évesen indult az általa Z-nek nevezett rejtélyes város felfedezésére a brazíliai vadonba, de ős és csapata nyom nélkül eltűnt – írja az Ancient Origins az expedíció 90. évfordulójára emlékezve.
Percy Harrison Fawcett ezredes 1867-ben született Angliában. Az utolsó nagy földrajzi felfedezők egyike volt, aki a térképen még fellelhető ismeretlen pontokat akarta felkutatni. Éveket töltött távol az ismert emberi civilizációktól, olyan bennszülött törzsekkel barátkozva, akik még soha nem láttak fehér embert. (Az Amazónia vidékén átélt kalandjai ihlették Indiana Jones alakját.)

Jack Fawcett
Amazónia hatalmas kiterjedésű vadonja jórészt ismeretlen folt volt a térképen. 1906-ban a Brit Királyi Földrajzi Társaság megbízta Fawcettet, hogy térképezze fel Brazíliának a bolíviai határ felé eső részét. 18 hónapot töltött a Mato Grosso területén és ekkor lett szinte megszállottja az aranyvárosnak.
A várost Fawcett 1912-től vezetett feljegyzéseiben Z-nek nevezte el. Elszántságát fokozta, amikor 1911-ben megtalálták az inkák legendás városát, Machu Picchut Peruban, de utazásai során beszéltek neki chilei dzsungelben lévő titokzatos városról is, amelynek utcáit ezüsttel burkolták és a házak tetőit arannyal vonták be.
Z kinézetéről Fawcettnek egyre konkrétabb elképzelése lett. Ezt írta fiának, Briannek: „úgy gondolom, a romok régebbiek lehetnek a legrégebbi egyiptomi emlékeknél. Brazília több részén előkerült feliratok alapján ítélve lakói alfabetikus írást használtak. Azt beszélik, hogy az épületekben különös fények világítanak, amelyek félelemmel töltötték el azokat a bennszülötteket, akik látni vélték azokat. A központi rész, amit Z-nek hívok, és ami az én kutatásom fő célpontja, egy magas hegyek övezte völgyben lehet. A völgy 16 km széles lehet, a város pedig épp a közepén egy kis magaslaton állhat, amit kőburkolatú utakon lehet megközelíteni. Az ablaktalan házak alacsonyak, terén egy piramis alakú templom áll. Meglehetősen sok lakosa van, akik háziállatokat tartanak és a környező hegyekben ügyesen bányászkodnak. Nem messze Z-től található egy másik város is, amelyek lakói Z városánál alacsonyabb rendűek. Távolabb délre van egy nagyobb város, de az már félig betemetődött és teljesen le van rombolva.”
1920-ban Fawcett a Rio De Janeiro-i Nemzeti Könyvtárban az úgynevezett 512-es kéziratra bukkant. Egy portugál felfedező írta 1753-ban, aki egy fallal megerősített, az ókori görög városokra emlékeztető városra bukkant mélyen a Mato Grosso-régióban Amazónia esőerdejében. A szöveg egy elveszett városról szól, amelynek többemeletes házai ezüsttel vannak megrakva, széles utcái egy tóhoz vezetnek le, amelyen a felfedező két fehér bőrű bennszülöttet látott kenuban. Az egyik épület oldalfalába karcolt szöveget is észrevett, ami görög nyelvű lehetett vagy valamilyen korai európai nyelven írták. A régészek szerint a szöveg csak mesebeszéd, mivel a dzsungelben nem rejtőzhetnek ekkora városok, de Fawcett úgy érezte, mindez alátámasztja elképzelését.
Az 512-es kézirat
1921-ben Fawcett először indult el Z megkeresésére. Nem sokkal az indulás után azonban csapatát a dzsungelbeli nehézségek, a veszélyes állatok, a betegségek teljesen demoralizálták és visszafordultak. Fawcett azonban nem adta fel, még ugyanabban az évben újra elindult, ezúttal egyedül. Három hónapig vándorolt, de eredményt nem ért el.
1925 áprilisában immár jobban felszerelve, az újságok által beharangozva, több támogatással újra elindult - ezúttal idősebb fia, a 22 éves Jack és barátja, Raleigh Rimell kísérte el két brazil teherhordóval.
1925. május 29-én a csapat elérte a dzsungel egyik teljesen feltáratlan területét. Az egyik brazillal hazaküldött levelében azt írta, átkeltek a Felső-Xingun, az Amazonas egyik mellékágán. Végül öt hónap után megálltak az úgynevezett Döglött Ló Táborban. Innen küldte Fawcett utolsó üzenetét feleségének, Ninának: “Reméljük, néhány nap alatt átjutunk a területen... Semmilyen bajtól sem kell tartanod.” Soha többet nem hallottak felőlük.
A expedíciót eredetileg 1 évre tervezték, így amikor 2 év után sem érkezett felőlük semmi hír, elindultak a mentőcsapatok. Az évtizedek alatt több ezer ember indult keresésükre és több mint száz ember halt meg vagy tűnt el eközben.
Az egyik mentőcsapat hivatalos jelentése szerint a Fawcett-expedíció elérte a Kululene-folyót, ahol egy általuk megsértett bennszülött törzsfő megölette őket. Ez ma a legelfogadottabb verzió, csakhogy Fawcett mindig igyekezett jó kapcsolatot kialakítani a bennszülöttekkel, ami a források szerint sikerült is neki.
1952-ben a közép-brazíliai Kalapalo indiánok arról számoltak be, hogy korábban felfedezők haladtak át a területükön, akiket megöltek, mert csúnyán beszéltek a gyerekekkel. Az általuk megadott leírás illett a három szerencsétlenül járt felfedezőre. Orlando Villas Boas brazil felfedező az indiánok beszámolóját leellenőrizte és az általuk megjelölt helyen emberi csontokat, kést, gombokat, kis fémtárgyakat talált.
Fawcett csontjai?
A csontokon elvégeznék a DNS-elemzést, ám a Fawcett-család nem járul hozzá, tény azonban, hogy az antropológiai vizsgálatok nem erősítették meg, hogy Fawcett csontjait találták meg.
Karosszékben: 2005-ben a New Yorker egyik újságírója felkereste a Kalapalo-törzset, akik szerint a Fawcett-csapatot egyáltalán nem bántották, sőt amikor azok továbbindultak, figyelmeztették őket, hogy vad indiánok élnek arra, amerre menni akartak, de Fawcett ragaszkodott tervéhez. A kalapalók öt napon át látták tábortüzük füstjét, majd eltűntek. Ők úgy gondolták, a vad indiánok megölték őket.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek