juharizsuzsanna

Elképzelhető, hogy a kutya előtt a róka volt az ember legjobb barátja, olyannyira, hogy a hű róka még halálában is elkísérte az embert. Legalábbis erre enged következtetni az a 16 500 éves vörös rókakoponya, amit a jordániai Ujun al-Hammam lelőhelyen egy ember mellett találtak egy sírban.

A lelőhelyet Észak-Jordániában, a Wadi Ziqlabban fedezték fel 2000-ben, azóta kutatják kanadai és angol régészek. A lelőhelyre 16 500 éve temetkezők közvetlenül megelőzték a Natufi-kultúra népét, akik 11 600-14 500 évvel ezelőtt lakták be ugyanezt a területet, tágabban pedig az egész Levantét, a mai Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon és Szíria területét és elsőként használtak élelemkészítésre vadgabonaféléket.
A Natufi-kultúra népének temetkezésében már fellelhetők kutyás temetkezések is. Találtak például egy női sírt, ahol a halott nő keze egy kiskutyán pihent eltemetésekor. A mostani felfedezés arra utal, hogy a Natufi-kultúrát megelőző népesség kedvenc kutyaféle állata a róka lehetett.
Az Ujun al-Hammam lelőhelyen legalább 11 embert temettek el. Az I. számú sírba a halott mellé vörös rókát (Vulpes vulpes) temettek, vagyis csak a róka koponyáját és jobb mellső lábcsontját találták meg, a koponyán vörös okker nyomaival – mondta el Edward Banning ásatásvezető, a Torontói Egyetem munkatársa. Egy szomszédos sírban egy majdnem teljes vörös róka csontváz került elő, de hiányzott a koponya és a jobb mellső lábcsont, vagyis pontosan azok a darabok, amelyek a másik sírban voltak. Elképzelhető, hogy egy teljes rókacsontváz darabjai „kerültek át” egy másik sírba. "Úgy látszik, hogy a halott temetésekor leölték a rókát, hogy az elhunyt mellé temethessék, majd később valamilyen okból felnyitották a sírt, kiemelték a halott maradványait, és áttemették egy másik sírba, de mivel fontos kapcsolat volt az elhunyt és a róka között, az állat maradványait is áttemették” – mondta el Lisa Maher, az angliai Cambridge Egyetem munkatársa. A tény, hogy a rókát az emberrel együtt temették át egy másik sírba, egyértelműen jelzi, milyen szoros kapcsolat állt fenn a róka és az ember között. Az eltemetők gondosan ügyeltek arra, hogy az elhunyt túlvilági életében a róka ne vesszen el, hanem társa mellett maradhasson. "Úgy gondoljuk, ez olyan társas kapcsolatra utal, amely messze túlmutat az állatok egyszerű haszonállatként való háziasításán" – tette hozzá Maher.
Habár a rókát viszonylag könnyű megszelídíteni, háziasításra nem alkalmas nyugtalan és bizalmatlan természete miatt. Ez magyarázhatja, hogy végül is a kutya vált az ember legjobb barátjává.

Képek: Lisa Maher és http://scienceblogs.com/thoughtfulanimal/2011/02/might_pleistocene_fido_have_be.php