A sómázas kancsókban vizelet és begörbített tűk voltak. Kiválóan védtek a 16. században a boszorkányok átkai ellen.
Anne Leaver 1981-ben a kancsókkal
A még 1981-ben, egy hampshire-i lelőhelyen talált négy sómázas kancsó, amelyek nyakát szakállas emberarccal díszítették, a boszorkányok praktikái ellen védtek.
Anne Leaver, az Andover Archaeological Society vezetője fedezte fel egy átépítés során egy Abbotts Ann-i házban a két kancsót a kandalló alatt. Az egyiket álló helyzetben, a másikat lefordítva temették a földbe vájt lyukba, a közelben pedig két másikat is felfedeztek – ugyanilyen pozícióban.
Boszorkányság ellen védő tárgyakat szívesen helyeztek küszöb vagy kandalló közelébe – mondta el Dave Allen, az Archaeology at Hampshire County Council munkatársa a Culture24-nek. 17. századi angliai beszámolókból kiderül, hogy nagyon hatékonynak tartották ezeket a kancsókat boszorkányok ellen, el is nevezték őket boszorkánykancsóknak.
Nem üresen helyezték el azonban ezeket, hanem begörbített bronztűket, körmöket, emberi hajat, körömcsipeszeket és vizeletet tettek beléjük.
Úgy vélték, a kancsó tartalma visszaveti az átkokat – a kiszemelt áldozat hajának vagy vizeletének láthatatlan erejével – arra, aki küldte azokat. A felfelé fordított kancsókban hajszálak, a lefelé fordítottban meggörbített bronztűk voltak.
Mindegyik kancsó nagyon jó állapotban került elő, mindössze egyikük törött ketté és egy kis darabka hiányzik belőle – mondta el Allen.
Joseph Blagrave, aki csillagász, filozófus és fizikus volt, 1671-ben publikált könyvében azt írja, boszorkányok rontása ellen kiváló a palackba zárt vizelet és három köröm, valamint három tű. A 17. század végén már számos feljegyzésben olvasható a módszer, ami Blagrave praktikájának gyors terjedését jelzi.
Abbotts Annben öt évvel korábban egy másik házban találtak már boszorkánykancsót, azt a kandalló elé temették a földbe.
A most vizsgált kancsókon a W K kezdőbetűk és az 1672-es évszám is látható. Lehetséges, hogy William Killigrew kapitányra utalnak, aki kőedényeket készített Angliában a holland Symon Wooltus közreműködésével.
17. századi boszorkányábrázolás Angliában
A 16. században a Rajna-vidéken készült sómázas kancsók közkedveltek voltak a 17. századi Angliában.
Karosszékben: Kőagyagból készült, nyers edények előállításakor tömörödési hőfokukig (1250-1300 °C) felfűtött kemencébe konyhasót és vizet juttatnak. A hő hatására a nátrium-kloridból a klór gáz alakban eltávozik, a nátrium pedig az agyagban található kvarccal és alumínium-oxiddal mázszerű bevonatot képez. A német fazekasok fedezték fel a sómázat a 13. században, és különösen a Rajna menti Siegburg fazekasai tették híressé. A sómáz alkalmazása a felszabaduló klórgáz miatt életveszélyes.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek