A nőt kicsit kicsinosították, hogy eladhatóbb legyen, ezért majdnem kidobták.
A festményt majdnem kitették a pittsburgh-i Carnegie Museum of Art gyűjteményéből, a biztonság kedvéért még elküldték egy restaurátori vizsgálatra, hogy megerősítsék, a kép modern kori hamisítvány.
Meg voltam győződve arról, hogy hamisítvány, lehetetlen, hogy ez Agnolo Bronzino portréja Toledói Eleonóráról – mondta el Lulu Lippincott, a múzeum kurátora az Art Newspapernek. Ellen Baxternek, a múzeum vezető restaurátorának a válasza azonban mindenkit meglepett. A kép nem Bronzino munkája, nem is Toledói Eleonórát ábrázolja, de nem is hamisítvány.
Először a festékrepedések mintázata lett gyanús, ezeknek ugyanis vásznon más mintázatúaknak kellene lenniük, alaposabb vizsgálatkor azonban felfedeztem Francis Leedham, a 19. századi restaurátor jelét, aki ismert volt arról, hogy fatáblára festett képeket vászonra tett át. Ekkor már világos volt, mi történt. Valószínűleg az eredeti festmény táblája tönkrement és vászonra 
tették át – mondta el Baxter az Art Newspapernek.
De még ki kellett nyomozni, ki látható a képen és ki festette.
Az áttörést az jelentette, amikor a röntgenfelvételeken a csillogó felszín alatt megpillantottak egy idősebb, tokás nőt, duzzadt szemmel és petyhüdt kézzel. Felfedeztük valamiféle glória nyomait is, és hogy a nő eredetileg egy alabástromurnát tartott a kezében; ezért úgy véltük, talán Mária Magdolna látható a képen. Az arcot és a kezet nyilvánvalóan átfestették a 19. században, hogy eladhatóbb legyen. (Meg is vette a vasútmágnás és műgyűjtő, Collis Potter Huntington, aki aztán gyűjteményét a Metropolitan Museumra hagyta, tőlük vette meg a Carnegie 1978-ban.)
Lippincott tehát a ruhát, az ékszereket, a kép legautentikusabb részeit vizsgálta meg, hogy azonosítani tudja a nőt. A Medici-család viseleteit kutatta át katalógusokban és ráakadt a ruhára és az ékszerekre Isabella de Medicin (1542-76), Toledói Eleonóra és Cosimo de’ Medici szabadszellemű és tragikus sorsú lányán; Isabellát megfojtotta férje, Paolo Giordano Orsini, mert a nő megcsalta a férfi unokatestvérével.
Lippincott szerint a képet 1574 körül festették, és a glóriát meg az urnát, Mária Magdolna attribútumait röviddel a kép elkészülte után festették hozzá a bűnbánat jeleként. Isabella bátyja, Francesco, aki a család feje lett 1574-ben, még kevésbé volt kedvelt botrányos életmódja miatt, mint a többi, amúgy sem jó hírű Medici. Isabella sem volt egyszerű eset, férje Rómában, ő Firenzében élt és számtalan szeretőt tartott. Apja – akinek szemefénye volt és aki mindent elnézett neki – 1574-ben bekövetkezett halála után akart javítani Isabella saját megítélésén, afféle propagandafestmény lehetett ez – mondta el Lippincott.
A festő kiléte azonban bizon
ytalan, talán Alessandro Allori, a Medici-udvar vezető művésze az 1560-1570-es években vagy valamelyik tanítványa.
Képek: a gyilkos férj, a szerető apa
Karosszékben: Szegény beteg gazdagok c. posztban a Mediciek egy különös szokásáról számoltam be, aminek következtében számos Medici-gyerek halt meg a szegények betegségében, angolkórban.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek