Az 1. világháborúban a Towerben 11 kémet végeztek ki. A rokonszenves ügynök volt az első.

1914. november 5-én Carl Hans Lody rövid levélkét írt a parancsnoknak, amelyben őszinte köszönetét fejezte ki az emberei által irányában tanúsított jó bánásmódért és barátságosságért.

Másnap, egy ködös reggelen a 37 éves Lodyt kivezették a londoni Towerben lévő cellájából és egy sortűzzel kivégezték. Lody, a német hadsereg hadnagya, 167 év után az első volt, akit a történelmi helyen kivégeztek.
Közvetlenül a háború kitörése előtt, 1911-ben II. Vilmos császár Londonba tett látogatásakor sokat segített a frissen alakult angol hírszerző szolgálatnak, az MI5-nak. A német császár kíséretében lévő német tengerészeti hírszerzés vezetője – persze tudtán kívül - az angol ügynököket egy fodrászszalonig vezette, vagyis ahhoz az emberhez, aki az Angliában működő német kémek tevékenységét összehangolta.

A lebukásokra nem kellett sokáig várni. Ezután a németeknek a háború előestéjén sebtében kellett újjászervezniük hálózatukat Angliában, s így kerültek a csatornán túlra olyan képzetlen amatőrök, mint Lody, aki bár katonacsaládba született, de betegsége megakadályozta abban, hogy előbbre jusson a tiszti ranglétrán.

Lody 1914 augusztusában érkezett Edinburgh-be Norvégián keresztül azzal az utasítással, hogy figyelje meg a skóciai Forth-folyó torkolatában horgonyzó hadihajókat. Bérelt kerékpáron járta a környéket és kezdetleges kódolással írt leveleket küldött megfigyeléseiről Stockholmba.

Egyik üzenetében megírta, hogy négy hajó várakozik a dokkban javításra, ezzel pedig feltehetően hozzájárult ahhoz, hogy 1914 szeptemberében egy német tengeralattjáró elsüllyessze az első angol hadihajót, a HMS Pathfindert.

Ekkor azonban az MI5 már figyelte, tudták azt is, hogy a stockholmi címet a német hírszerzés használja. Lody pedig, aki kiválóan beszélt angolul némi amerikai akcentussal, hiszen a háború előtt amerikai feleségével évekig Nebraskában élt, és Charles Inglisként lakott Edinburgh-ben, egyre óvatlanabb lett. Leveleit gyakran már kódolatlanul, sőt németül írta. Erre figyelt fel egyébként az angol hírszerzés.

Ráadásul már a pontos információkra sem ügyelt. Azt a levelet például, amelyben azt írta, hogy Skóciában orosz csapatok szálltak partra, szándékosan továbbengedték. Lody ugyanis ezzel - szándékán kívül - kiválóan megtévesztette az ellenséget.
Végül 1914 októberében tartóztatták le. A szobájában megtalálták német szabója címét és valódi nevét, előkerült berlini címe is – idézi fel a történteket most, száz évvel később az Independent.

Habár az MI5 szerette volna „megfordítani” az ügynököt és saját szolgálatába állítani, az angol kormány elítélésével akarta demonstrálni a közvélemény előtt, hogy képesek leleplezni a német kémeket.
Lody rögtön beismerte a kémkedést, bár tudta, hogy az halálbüntetéssel jár háborús időkben. A tárgyalás során tett bátor, hazafias kijelentései miatt az angolok és a németek is elismeréssel tekintettek rá.

A kivégzése előtti napon két levelet írt, a fent idézett köszönő levelet és egy másikat a családjának Stuttgartba: „A hősi halál a csatamezőn minden bizonnyal nemesebb dolog, de nem ez lett a sorsom, itt fogok meghalni, az ellenség országában, csendben és ismeretlenül… de úgy fogok meghalni, mint egy katona és nem úgy, mint egy kém” – írta.

Egy szemtanú elbeszélése szerint, amikor az őrök a kivégzésre vezették, a társaságban ő volt a legnyugodtabb és legösszeszedettebb.
Lody állítólag azt mondta a kivégzést vezénylő katonának: “Feltételezem nem fog kezet egy német kémmeI? Erre a katonatiszt azt felelte: „egy német kémmel nem, de egy bátor emberrel igen”.

Képek: a skóciai Forth-folyó torkolata, a HMS Pathfinder mélybe süllyedt vécéi, angolok, németek barátkozása a fronton

Ez is érdekes:

Meteorit az isten, de hamis