A tudományos világ lelkiismeretének máig problémát jelent a fiatalon elhunyt nő, ezért neve újra és újra előkerül.

A Google meglepő Doodle-val állt elő, Rosalind Franklinra emlékezik, arra a nőre, akiről sokan azt állítják, szexizmus miatt hagyták ki a DNS felfedezéséért kiosztott Nobel-díjból.

Egy biztos, Franklinnek nagyon rövid idő jutott arra, hogy rendkívüli eredményeit elérje. 37 évesen rákban halt meg.

Rosalind Franklin 1920-ban született Londonban bankárcsaládban. Gyermekkorától szenvedélyesen érdekelte a tudomány világa, 25 évesen Cambridge-ben doktorált fizikai kémiából.

Franklin röntgendiffrakciós felvételeken vizsgálta a DNS szerkezetét, ennek kapcsán készítette 1952-ben 32 évesen egy DNS-mintáról a londoni King’s College-ban tudományos körökben híressé vált felvételét, a „Photograph 51”-et, amelyen világosan látható volt a DNS kettős szerkezete, a kettős-spirál. (Saját korában egyedül Rosalind készített DNS-mintákról olyan röntgendiffrakciós felvételeket, hogy azokon felfedezhetővé vált az addig ismeretlen kettős-spirál szerkezet.)

A King’s College-ban folyó DNS-kutatásokon dolgozott Maurice Wilkins is. Franklinnel és Wilkinsszel többször egyeztetett az a James Watson és Francis Crick, akik 1953-ban felvázolták a DNS-szerkezetét. A kutatásokért 1962-ben a három férfi Nobel-díjat kapott, a 4 évvel korábban elhunyt Franklin azonban kimaradt a díjazottak csoportjából, sőt sokáig munkásságát sem nagyon ismerték el.

James Watson erről nemrégiben azt írta, Franklin azért maradt ki a díjazottak közül, mert nem ismerte fel munkája jelentőségét, „8 hónapig ült az eredményein”, s két héttel a férfiak után tárta fel a DNS valódi szerkezetét. Az igaz, hogy Crick és Watson, valamint Franklin erről szóló egymástól függetlenül írt tanulmánya egyszerre jelent meg a Nature ugyanazon számában és Watson azt is elismerte, hogy a publikáláskor a két férfi felajánlotta Maurice Wilkinsnek, hogy írja alá ő is a tanulmányt, ezt viszont nem ajánlották fel Franklinnek. Watson elmondta, amikor találkozott a nővel, az olyan dühös volt rá, hogy majdnem megütötte. Watson azt állította, azért nem invitálták publikációs társuknak Franklint, mert „ellenséges” volt. "Mindig ellenséges volt, mert Maurice ellenfele volt. Igazi harc dúlt Maurice és közte” – írta a The Telegraph Watsont idézve.

Ugyanakkor Brenda Maddox The Dark Lady of DNA című könyvében azt írta, Rosalind nem tudott arról, hogy az ő eredményeit is közli három kollégája a Nature-ben, de nem panaszkodott, már csak neveltetése miatt sem tette, ami kizárt minden ilyen viselkedést.

Képek: középen a Photograph 51

Karosszékben: Sokak szerit az ellenségeskedés hátterében valójában az állt, hogy a férfi tudós társadalom az 50-es években Angliában nem fogadta be a nőket. Rosalindnak végül el is kellett hagynia a King’s College-t és egy másik londoni laboratóriumban vírusszerkezetek kutatásán dolgozott Aaron Kluggal. (Ezekért a kutatásokért 1982-ben Klug kémiai Nobel-díjat kapott.) A King’s College-ban visszaemlékezők szerint a férfi kutatók kényelmes teremben étkeztek, ahová a nőket nem engedték be. Említik azt is, hogy Watson könyvében leereszkedően olykor csak Rosynak titulálta a nőt, akit soha senki nem hívott így, s akit közvetlen kollégái segítőkésznek és kedvesnek írtak le.

Ez is érdekes:

Jeges csoda