Sokáig úgy vélték, hogy a modern technika koráig a fagylaltot csak a leggazdagabbak élvezhették, most kiderült, hogy Nápolyban az utca népe is jeges c
semegétől bódult.
Melissa Calaresu, a Cambridge Egyetem történésze olyan forrásokat talált, amelyek egyértelműen bizonyítják, Nápolyban 300 évvel ezelőtt szegények és gazdagok egyaránt élvezték a jeges termékeket. Kiderült, hogy ezeket nemcsak drága ezüstkelyhekben szolgálták fel a kastélyokban, de utcán is árulták a tömegeknek. Az angol Henry Swinburne utazó például arról számolt be 1780-ban, hogy Nápolyban akkora a jeges italok fogyasztásának szenvedélye, hogy a koldusok is azt isszák, „úgy hiszem, a hó (jeges ital) hiánya legalább akkora gond lenne, mintha valakinek nem futná kenyérre” – írja.
Nápolyi hivatalos feljegyzések szerint olyan keresett volt a jég, hogy a legfontosabb árucikkek, a gabona és az olaj között tartották számon, adóztatták, és az árát szabályozták. Egy korabeli rajz például megörökítette, hogy a matrózok a Santa Maria delle Neve kápolnába térnek be egy gyors imára, mielőtt átkelnének jéggel és hóval megrakott hajóikkal a nápolyi öblön.
Olcsóbb nyomatok, amiket ajándéktárgyakként ér
tékesítették, ábrázolnak olyan jeleneteket is, amelyeken látható, hogy a lazzarone (a nápolyi alsóbb társadalmi réteg) ugyanúgy fogyasztotta a jeges finomságokat, mint az arisztokraták. A British Libraryben őrzött egyik Pietro Fabris-metszeten látható, hogy két mezítlábas fiú lenyalja a fagylaltárustól kapott fagylaltos kanalat. A fagylaltárus pedig az utcán egyszerű fahordóból kínálja a hűs édességet. A metszet egy gyűjtemény része, amely a nápolyi szokásokat örökítette meg a XVIII. században. Achille Vianelli metszetén pedig egy hosszú kötényes férfi pultról sörbetet árul. Két jól öltözött férfi apró tálkából kanalazza a szájába, míg egy mezítlábas fiú egyenesen tátott szájába önti.
A jeges csemege iránti szenvedély Nápolyban olyan méreteket öltött, hogy John Moore Nápolyban élő angol orvos az 1780-as években fel is jegyezte, hogy a lazzarone gyakran a családja fenntartásához szükséges utolsó filléreket is a finomságra költi, mint L
ondonban a ginre és a brandyre. Képek: Pietro Fabris-metszete fenn, középen gyönyörű fagylaltos kelyhek Lalique-tól, lenn: Nápoly
Karosszékben: Maradt a higiénia megoldandó problémának, árulták a jeges csodákat méregdrága üveg- és ezüstkelyhekből, de ón- és fapoharakból is, míg Amerikában meg nem született a kúp alakú tölcsér.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek