Azt hitték a koponya az egykor élt pápáé, esetleg a norvég királyé, de most már semmi sem biztos.
Szent Luciusz koponyája a középkori Dánia egyik legfontosabb ereklyéje volt, s ma a roskildei székesegyházban őrzik. Nemrégiben egy kutatócsoport megvizsgálta az ereklyét és kiderült, hogy bár idős férfitől származik, de a szénizotópos kormeghatározás alapján biztosan nem a 254-ben meghalt I. Luciusz pápáé.
A legenda szerint Luciusz koponyája 1100 körül került Dániába, amikor megépült a roskildei székesegyház és felmerült az igény, hogy egy védőszent oltalma alá helyezzék, akihez imádkozhatnak a hívek, és akinek segítségét kérhetik ügyes-bajos dolgaikban.
Szent Luciusz
Két papot küldtek tehát Rómába, hogy keressenek megfelelő ereklyét. A Szent Cecília-templomban számos megfelelő ereklyét találtak, a választás ezért nehéznek bizonyult. Végül megpillantottak egy koponyát, amely fényesen ragyogott fel a napfényben, úgy vélték, az csakis Szent Luciusz koponyája lehet, akinek a neve fényeset jelent. Ráadásul az egyik pap azt állította, hogy Luciusz megjelent álmában, és azt mondta, őt rendelték arra, hogy templomuk védőszentje legyen.
A koponyát az 1600-as évekig őrizték a roskildei katedrálisban, majd a királyi művészeti kamarába, később a Dán Nemzeti Múzeumba került. 1908-ban kölcsönadták a katolikus egyháznak és átmenetileg a koppenhágai Szent Ansgar-székesegyházban helyezték el.
Nemrégiben egy norvég kutató felvetette, hogy a koponyát összekeverhették Sigurd Jorsalfar norvég királyéval. A király koponyáját is a dán Nemzeti Múzeumban őrizték, majd 1867-ben az Oslói Egyetemnek ajándékozták. Csakhogy mind a két koponya ugyanazt a múzeumi raktári számot kapta a dán múzeumban, ezért elhatározták, hogy szénizotópos eljárással megvizsgálják az ereklyetartóban lévő koponya korát.
A roskildei templom
A méréseket Jan Heinemeier, az Aarhus Egyetem fizikusa végezte. Kiderült, hogy a koponya 340-431 közöttről származik, vagyis nem lehet Szent Luciusz koponyája, de nem lehet Sigurd Jorsalfaré sem, aki 1130-ban halt meg.
Karin Frei, a Dán Nemzeti Múzeum munkatársa ekkor megvizsgálta a fogban fellelhető stronciumizotóp-arányát. A stronciumizotóp szintje jellemző egy-egy földrajzi környezetre. Az izotóp élelemmel és vízzel jut az emberi szervezetbe, így a csontmaradványban kimutatható stronciumizotóp-szint elárulja azt a földrajzi környezetet, ahol élt vagy növekedett valaki. Frei megállapította, hogy a keresett férfi Rómában vagy annak környékén élt, de élhetett a mai Dániában is, mivel a két földrajzi hely stronciumizotóp-szintje nagyon hasonló – írja a Past Horizons.
Ám kevéssé valószínű, hogy az 1100-as években két pap Rómában olyasvalaki koponyájára bukkanjon, aki a 3-4. században a mai Dániában élt. Rómában viszont valóban katakombákban őrizték az elhunytak csontjait kimeríthetetlen készleteként mindazoknak, akik a városba zarándokoltak keresztény csontereklyékért.
I. Sigurd
Per Kristian Madsen, a dán Nemzeti Múzeum igazgatója szerint a dolgot egyértelműen az dönthetné el, ha felnyithatnák a Szent Cecília-templom oltára alatt lévő szarkofágot, amelyben Luciusz maradványait őrzik, hogy megnézzék, van-e ott koponya.
Karosszékben: I. Szent Luciusz (kb. 205-254) halála előtt 8 hónapig volt pápa. Valerianus róma császár megölette. A Calixtus-katakombába temették el, majd maradványait átvitték a Szent Cecília-templomba. I. Sigurd Magnusson vagy Jeruzsálemjáró Sigurd (1089-1130) az első skandináv uralkodó volt, aki részt vett a keresztes hadjáratokban, innen kapta Jorsalfar, Jeruzsálemjáró melléknevét. Nagy uralkodóként tartják számon, de élete vége felé részegen borzalmasan kegyetlenkedett, amit rendre megbánt. Végül elborult elmével halt meg.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek