A földrengés után előkerült,19. századi mumifikált magzatot még anyja méhében darabolhatták fel.
Az eljárással az anya életét próbálhatták menteni, mivel a gyermek már a méhen belül meghalt vagy más probléma támadhatott.
A múmiára a 2009. április 6-án, a közép-itáliai L’Aquilában bekövetkezett pusztító földrengés után akadtak. A katasztrófában több mint 300-an meghaltak és a környéken sok épület megrongálódott, köztük Casentinóban a San Giovanni-templom, amelynek padlója beszakadt. Ekkor egy föld alatti, mára teljesen elfelejtett kamra tárult fel, amelyben 1840 körül mumifikált tetemeket találtak, köztük egy magzatot.
Amikor a magzat múmiáját megröntgenezték, kiderült, hogy a csontok furcsa helyzetben vannak a pólyán belül. Bár a pici nemét nem tudták meghatározni, azt megállapították, hogy a terhesség 29. hetében halhatott el anyja méhében.
A jelek arra mutattak, hogy a koponya több helyen sérült és leválasztották a csontvázról, karjait pedig az ízületeknél metszették le a testmaradványról. Ilyen eljárást nem alkalmaznak post-mortem vizsgálatnál. Minden jel arra vallott, hogy embriotómia elszenvedőjére bukkantak. Embriotómiát akkor alkalmaztak, mielőtt a magzatot kiemelték volna az anyaméhből – mondta el Ruggero D'Anastasio, a Chieti Egyetem munkatársa a LiveScience-nek. A térségben ez az első bizonyítéka ennek az eljárásnak.
Az embriotómia bevett eljárás volt az ókorban, először Alexandriában gyakorolták, majd az 1-2. században Rómában is alkalmazták, ha az anya élete veszélybe került, ám a középkorban olykor „sima” abortusz esetében is így jártak el – mondta el D'Anastasio.
A borzalmas műtét után a gyermek maradványait a pólyán belül gondosan összeillesztették, még a kis koponyát is úgy helyezték el a pólyasapkában, hogy a sérüléseket elakarják. Mindez arra utal, hogy szülei és a közösség számára fontos volt és mélyen gyászolták.
Képek: LiveScience
Karosszékben: az embriotómia tulajdonképpen a magzat feldarabolása szülészeti műtétel. Ahogy a lexikon írja: a magzat kisebbítése abból a célból, hogy megszülettetése egyáltalában lehetségessé váljék. A fejet megfúrják, hogy az agyvelő kiürítésével összenyomhatóvá, tehát kisebbé váljon. A törzs kisebbítésekor a magzat lefejezése történik vagy a karok lemetszése vagy mind a kettő. Elképzelni sem lehet, mit állhatott ki ilyenkor az anya és nyilván sokan nem élték túl.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek