Kértétek, hogy 1. világháborús magyar vitézségről is emlékezzek meg. Úgy gondolom, a 27 éves Bodor Benedekkel kapcsolatos levelek minden vitézkedésnél hitelesebb képet adnak a háború természetéről.

„Azt az egyet nagyon sajnálom hirtelen jött a parancs és még el se tudtam bucsuzni senkitől. Most pedig édes jó szüleim az Isten áldja meg és ha rossz voltam bocsássanak meg mert igazán nem tudom még fogom viszont látni vagy sem de azért remélem meg fognak bocsátani nekem. És kérjék az Istent, hogy még vezéreljen haza...”, 1915. február 8., Barcarozsnyó

„Benci az adamovkai rohamban hősi halált halt. Én ugyan nem láttam halálát, de a sebesült vivők tudják (...) és ők is temették el Lupsza község mellett. Szegény Benci oldalán fúródott keresztül a golyó." Szőcs János tartalékos zászlós levele a szülőknek, 1915. június 6.

„Tekintetes Parancsnokság!

Őszinte megnyugtatáskép, mivel már majdnem az örülésig vagyok Bodor Benedek zászlós hol léte miatt. Megkérném minden lehetőt elkövetni, hogy valamikép biztos tudomást szerezzek felőle...". Az édesanya levele a parancsnokságnak

„1915. junius 5.én este 7kor Lubsza, Adamowkára vezető út melletti támadásnál ellenséges puska golyótól oldalba találva hősi halált halt és ott eltemettetett. Kiválóan vitézül harcolt és viselkedett. Emléke örökkön élni fog ezredünk történetében." A parancsnokság válasza az édesanyának

(A leveleket Dimény Haszmann Orsolya publikálta )