A gyermek 1500 éve halt meg Franciaországban. Eltemetésének körülményei arra utalnak, hogy a középkorban nem feltétlenül bélyegezték meg őket.
A Down-szindróma egy veleszületett genetikai rendellenesség, késlelteti a növekedést és enyhe értelmi zavarral jár. A 19. században írták le tudományosan a tünetegyüttest, de feltehetően az emberiség történetében mindig is létezett. Ugyanakkor eddig nagyon kevés régészeti nyomát találták.
Most egy olyan, 5-6. században élt, 5-7 éves korában elhunyt gyermek maradványaira bukkantak az északkelet-franciaországi Saint-Jean-des-Vignes temploma mellett lévő temetőben, akinek rövid, lapos, széles koponyája, lapos koponyaalapja és vékony koponyacsontjai voltak. Ezek a vonások Down-szindrómára utalnak – mondta el Maïté Rivollat, a Bordeaux Egyetem munkatársa a NewScientistnek.
Rivollat kutatócsapatának feltűnt a gyermek eltemetésének módja, a kis halottat a sírjába hátára fektetve, kelet-nyugati irányban helyezték el úgy, hogy a 
feje nyugat felé nézett, vagyis pontosan úgy, ahogy a temetőben nyugvó többi, majdnem száz halottat is, ez pedig arra vall, hogy nem tettek különbséget közte és csoportja tagjai között, ami szokatlan a korábban megfigyelt más esetekhez képest.
Hasonlóképpen Izraelben találtak 2011-ben egy 1500 éves sírt, amelybe egy törpeségben szenvedő férfit temettek el pontosan ugyanolyan módon, mint csoportja többi tagját. Rivollat szerint az is arra utalt, hogy csoportja nem bélyegezte meg.
John
Starbuck, az Indiana Egyetem munkatársa, aki a Down-szindróma történetét kutatja, azonban nem lát szoros összefüggést az eltemetés módja és a társadalmi elfogadottság között.
Képek: a gyerek koponyája, a legrégebbi ábrázolás, 1500 éves tolték agyagábrázolás
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek