7300 éve még olyan lábunk volt, mint a mai terepfutóké. Az emberi láb rendkívül gyorsan képes a körülményekhez alkalmazkodni. A lábcsontok rögtön elárulják az életforma-változást.
Alison Macintosh, a Cambridge Egyetem antropológusa a mai Németországról, Magyarországról, Ausztriából, a Cseh Köztársaságból és Szerbiából előkerült 7300-1150 éves lábszár- és combcsontokat vizsgált.
Úgy találta, hogy a férfiak sípcsontja az idők folyamán gyengült, és mind a két nemnél, a férfiak és a nők esetében is jól megfigyelhetők a kevesebb járáshoz köthető csontgyengülések.
A 7300 éve a Duna környékére érkező első földművesek életmódjáról egyértelműen kimutatható a mozgásszegényebbé válás.
A lábcsontok elárulják, hogy a férfiak eleinte több mobilitással járó, nehezebb feladatokat végeztek - ezek nyilván az állatok és a termények gondozásával jártak együtt -, ám a vadászó-gyűjtögető nomád életformáról a letelepedett földművelő életformára váltás párhuzamosan zajlott egy sor technológiai újítással, a fémművesség terjedésével és a kereskedelem megjelenésével.
Ezek a változások a nemek közötti, majd a foglalkozások közötti munkamegosztással jártak együtt, kialakultak a fémművességre, fazekasiparra, tisztán földművelésre és állattartásra szakosodottak csoportjai, a lábaik pedig jól 
láthatóan gyengülni kezdtek - mondta el Alison Macintosh, a Cambridge Egyetem antropológusa a LiveScience-nek.
Macintosh összehasonlította az adatokat a Cambridge Egyetem kutatói által korábban sportolókon és egyetemi hallgatókon végzett mérésekkel és azt találta, hogy a 7300 éve élt emberek lábai olyan erősek voltak, mint a mai terepfutóké, ám a 2300 éve élteké már a mozgásszegényebb életformát folytató egyetemi hallgatókéhoz hasonlított.
A nők lábai is gyengültek valamennyire az idők során, de ez a változás nem volt egyenletes, sem olyan látványos, mint a férfiak esetében. Feltehetően azért, mert az életmódváltás a férfiakat érintette jobban.
Különös „visszaerősödést” lehetett megfigyelni a mai Magyarország területén Kr. e. 1450-Kr. e. 850 között élt nők lábán. Macintosh szerint ez a szkíták megjelenésének köszönhető, akiknek lovas-íjász, harcos életmódjában, a nehezebb fizikai munkában a nők is kivették a részüket.
Mivel azonban az erősödés a sípcsontban nem figyelhető meg, a változás nem a több gyalogláshoz, hanem talán testméret-növekedéshez köthető – mondta el Maci
ntosh.
Képek: fenn szkíta nő (rekonstrukció), lelőhely és az egyik csontlelet 3D-s képe (Cambridge University)
Karosszékben: A szkíták eredetéről jobbára csak találgatnak. Annyi bizonyos, hogy benépesítették a Kárpát-medencét egészen Közép-Ázsiáig. Félelmetes harcosok voltak a nők is, íjászaik olyan kitűnőek voltak, hogy gyakran zsoldosként is alkalmazták őket. Egyes történetírók egyenesen azt állították, hogy azért harcoltak, hogy életben maradjanak és azért éltek, hogy harcoljanak. Vezéreiket és előkelőiket kurgánokba temették gazdag sírmelléklettel.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek