Az ember elkezdte saját arcát ábrázolni, hogy közelebb hozza egymáshoz a holtakat és az élőket.
A dél-szíriai Tell Qarassa-lelőhelyen egy vésett csontdarabot találtak egy temetkezési helyen. A csonton két lapos dombormű emberi arcot mintáz. A felfedezés különös jelentőségét az adja, hogy általa bepillanthatunk a folyamatba, amelynek során az ember megtanulta ábrázolni önmagát a vadászó-gyűjtögető életformából a földművelésre való áttérés idején a Közel-Keleten.
Tell Qarassát korai földművesek alapították, akik tönke és alakor búzát, árpát, csicseriborsót, lencsét termesztettek. Kecskét, marhát, disznót is tartottak, de még vadásztak gazellára és mezopotámiai dámszarvasra. Az ő életük az a történet, amikor korai eleink növény és állat háziasításával kezdtek próbálkozni 9500-7900 évvel ezelőtt a Kerámia Előtti Neolitikus B- (Pre Pottery Neolithic B/PPNB-) korban –idézi a PastHorizons Juan José Ibáñeznek, Jesús E. González-Urquijónak és Frank Braemernek az Antiquity c. szaklapban megjelent tanulmányát.
A Tell Qarassában élők mintegy 9000 évvel ezelőtt elhagyták kunyhóikat és elkezdték halottaikat odatemetni. A tetemeket hajlított pózban helyezték el, majd, amikor a test már lebomlott, visszatértek, felnyitották a sírt és a koponyákat kiemelték, amiket azután lakóterükben helyeztek el. Ez mindenképpen egy bonyolult temetési szertartásra utal - írták a kutatók tanulmányukban. 2010-ben két területen is kör alakban elrendezett 5, illetv
e 6 koponyát találtak.
A csontarcokat feltehetően őstulok bordájából faragták. A művész 3D-ben igyekezett ábrázolni a halottat, a figyelmet pedig a csukott szájra és szemre fordította. A csontdarabot nem színezték és a két végét szándékosan eltörték. Az egyik végen felfedezhető domborulat jelzi, hogy eredetileg több arckép is volt a teljes csonton.
Az emberarcot először 11 000 éve, a PPNA-korban kezdték ábrázolni, de gyakoribbá csak a PPNB-korban vált. Az arc kezdi az embereket érdekelni - ezt jelzi a maszkok, a szobrocskák, a mintázott koponyák megjelenése -, és egyre természethűbb ábrázolásra törekednek olyan részletek, mint a fül, a száj, az orr és főképp a szem gondos megalkotásával - írták a kutatók tanulmányukban.
A koponyaszertartás még a PPNA-kort megelőző Natúf-korban (14 00-11 000 éve) kezdődött és a PPNB-korban teljesedett ki, amikor a koponyákat vékony agyagréteggel mintázták és a temetkezési hely középpontjába állították, a temetkezéseket pedig kör alakban köréjük rendezték.
Az ábrázolt arcok vonásai általánosabbak, inkább a közösséget, semmint külön az egyént akarták megjelenteni. A koponyának arcot adva azt jelzi, hogy valamiféle közvetlen kapcsolatot igyekeztek teremteni az élők és őseik között.
A földművelésre való áttérés idején az emberek az állatokon kívül elkezdték az embereket ábrázolni, ez pedig a spirituális világ felfedezését jelzi, a holtakat igyekeztek bevonni az élők világába - írták a kutatók tanulmányukban.
Kép: fenn agyaggal mintázott koponya, középen a faragott csontdarab, lenn a koponya-körök a lelőhelyen (Antiquity)
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek