juharizsuzsanna

Viaszmaszkok töltötték be a hiányzó láncszemet.

Mintegy 2000 évvel ezelőtt a római előkelő családok halotti viaszmaszkokat készíttettek közeli hozzátartozóikról, hogy azután temetési szertartásokon a maszkot felöltő színészek jelenítsék meg az ősöket betöltve így a genealógiai leszármazás hiányzó láncszemét.

Történeti forrásokból, például Polübiosz leírásából ismerjük a furcsa szokást, de romlékony anyaga miatt egyetlen ilyen maszk sem maradt fenn.

A Cornell Egyetem kutatói most saját arcukról készítettek ilyen maszkot, úgynevezett imagines maiorumot, és azt találták, hogy félelmetesen élethűek lettek. Mivel kevés viasz állt rendelkezésre, a rosszul elkészített arcot újra felolvasztották. Rettenetes volt látni, ahogy a barátom arca szétolvadt – mondta el Katherine Jarriel kutatásvezető a LiveScience-nek. Valószínűleg a rómaiak is hasonlóan érezhettek, amikor hozzátartozóik vonásai egy idő után szétmálltak. Ráadásul ezek a maszkok az egykor élt ősöket jelenítették meg az élők között a temetési szertartáson – mondta el a Jarriel kutatásvezető a LiveScience-nek.

A maszkokat rekonstruált ősi méhviaszból készítették el és a legjobbakat vitrinbe helyezve őrzik, de annyira romlékony anyag a viasz, hogy máris apró lyukak és sérülések jelentek meg rajtuk.

Az ókori Rómában ráadásul a gyertyák lángjától és a füsttől, a melegtől, a használattól és a másolástól (házasságkötések alkalmával az ősökről az új család saját maszkmásolatokat készíttetett) ezek elvesztették színűket és a vonások szétcsúsztak.

A viaszvonások folyamatosan változtak, talán soha nem néztek ki úgy, mint elkészítésükkor, végül már inkább zombikra emlékeztethettek a szertartásokon – mondta el Annetta Alexandridis, a Cornell Egyetem professzora a LiveScience-nek.

Hogy mégis miért ezt az anyagot választották, és nem valamilyen tartósabbat, annak az lehetett az oka, hogy ezzel is hangsúlyozták gazdagságukat. A méhviasz ugyanis az ókorban is drága volt. Társadalmi különbségeket lehetett így egyértelműsíteni, ráadásul a viasz „emberbarátibb” anyag, élethűbb maszkot lehetett belőle készíteni. Forrásokból tudjuk, hogy seblezárásra is használtak viaszt, de találtak olyan sírt, amelyben a halott hiányzó fejét viaszból pótolták eltemetésekor – mondta el Jarriel.

Képek: Cornell University, középen: ilyen szentélyben tarthatták a maszkokat (Pompeii), lenn Yorki Erzsébet, VIII. Henrik anyjának viaszszobra

Karosszékben: A viasz, mint szobrászati anyag egyáltalán nem tűnt el az ókorral. A viaszszobrászat sokáig nagyon is divatos volt, egyik leghíresebb művésze pedig, miként Holtak arca című posztban írtam, Madame Tussaud volt. Viaszszobrait Londonban lehet megnézni a Tussaud-múzeumban.


Ez is érdekes:

Az igazi Sherlock