Az ácsmesternek 58 éven át tartott a pokoljárása, de végül megmentette a hajósokat.
A Cambridge University Library digitalizálja a 18. században működött, úgynevezett Hosszúsági Bizottság iratanyagát.
Levelek, találmányok, tengeri felfedezések, úti beszámolók, véleményezések stb., összesen 48 596 lapoldal válik bárki számára hozzáférhetővé.
A teljes archívum John Harrison történetét gazdagabb környezetbe helyezi, miközben bepillantást enged az asztronómia, a felfedezések, a technológiai újítások, a kreativitás világába az Ipari Forradalom idején – mondta el Richard Dunn, a projektben résztvevő National Maritime Museum munkatársa a The Guardiannek.
Az angol parlament 1714-ben 20 000 font pályadíjat tűzött ki egy olyan szerkezet megalkotására, amivel 30 szögperc (kb. 60. kilométer) pontossággal meg lehet határozni a hosszúsági fokokat.
A pályázatok elbírálására pedig létrehozták a Hosszúsági Bizottságot.
A felhívás az órások érdeklődését is kiváltotta, mivel úgy vélték, egy pontosított óra alkalmas a feladat megoldására. Végül egyetlen órás jutott el pályamű leadásáig: John Harrison ácsmesterből lett órásmester több mint 20 évnyi fejlesztés után, 1735-ben.
A 34 kilogrammos óra - miközben a világ legjobb órái 1 percet tévedtek 1 nap alatt - 1 másodpercet tévedett 1 hónap alatt, de a bizalmatlan bizottság némi előleg kifizetésével továbbfejlesztést javasolt. Ezzel amúgy Harrison is egyetértett és továbbdolgozott, majd beadott egy második órát is 1739-ben, amit megint elutasítottak, majd fejlesztett egy harmadikat is, amit azonban be sem adott, mert időközben tudomást szerzett arról, hogy egy órás éppen az ő - ti. Harrison - tervei alapján készített egy zsebórát.
Most már Harrison is kicsinyíteni akarta az óráját, amit - immár a negyediket - 1760-ban készített el. Az óra a három hónapos próbaúton mindössze 1 percet tévedett, de a Hosszúsági Bizottság újabb feltételeket szabott.
Harrison 1772-ben, 58 évvel a pályázat kiírása után 79 évesen elkészítette az ötödik órát is, de azt egyenesen III. György királynak ajánlotta fel nem bízva többé a bizottságban. A király utasította a parlamentet, hogy a pályázatból megmaradt 8750 fontot utalják ki az órásnak. Igaz, közben 1772-ben a brit felfedező, James Cook világhírű felfedezőútjára Harrison órájának másolatát vitte magával és a legjobbakat mondta az óráról. John Harrison 1776-ban halt meg, hivatalosan soha nem nyilvánították győztesnek azon a pályázaton, amin 20 éves korától egész életében dolgozott.
Képek: középen Harrison ötödik órája, lenn Harrison (Cambridge University)
Karosszékben: A 18. századra egyre nagyobb gondot jelentett a hajózásban az, hogy a hosszúsági fokot csak pontatlanul tudták megbecsülni. 1707-ben a Gibraltárból hazatérő angol flotta a La Manche-csatornán 4 hajót és 1647 embert vesztett, mert a nagy ködben nem tudták meghatározni földrajzi helyzetüket. A katasztrófa hírére Anna királynő pályadíjat tűzött ki a hosszúsági érték pontos meghatározására.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek