Erzsébet-kori angol színtársulatok olykor elrabolt fiúkkal játszattak el női szerepeket és kényszerítettek szexuális szolgáltatásokra is.

Bart van Es, az Oxford Egyetem munkatársa új könyvéhez, a Shakespeare in Companyhez végzett kutatásokat, amikor olyan dokumentumokra bukkant, amelyek azt bizonyították, hogy gyerekrablók iskolába igyekvő fiúkat raboltak el, akiket színházigazgatóknak adtak át, akik aztán színpadi játékra kényszerítették a megfélemlített gyerekeket, akiket, ha ellenálltak, megvertek.

Még olyan dokumentum is előkerült, amelyben maga Erzsébet királynő engedélyezte színtársulatoknak a gyermekrablást – mondta el Van Es a LiveScience-nek.

Gyakorlatilag a királynő engedélyezte, hogy a Gyermekek Mestere fiúkat szerezzen a Királyi Kápolna kórusába, amelyben fiatal fiúk énekeltek – magyarázta van Es. De valójában ezek a gyerekek nemcsak énekeltek, színjátszásra is kényszerítették őket és ezt a királynő is tudta – mondta el van Es. Ezzel az engedéllyel a kezükben a színháztulajdonosok állítólag nyíltan azzal dicsekedtek, hogy joguk van bármely nemes fiát is elhurcolni – írja a The Independent.

Az egyik dokumentum beszámol egy apáról, aki kétségbeesetten próbálta felkutatni fiát, akit a Blackfriars színházban rejtegettek. A 13 éves Thomas Cliftont állítólag egy csapat színházi ember rabolta el 1600-ban, abban az évben, amikor 10 éves tilalom után újra szervezhettek fiútársulatokat.

Amikor az apa beállított a fiáért a színházba, megvetően elzavarták. A gyermektársulatoknak gyakran pedofil felhangú darabokat kellett eljátszaniuk félhomályos, kültelki színpadokon túlnyomórészt férfiközönség előtt.

Nincs nyoma annak, hogy William Shakespeare társulatában fogva tartott fiúk játszottak volna, bár nála is fiatal fiúk játszották a női szerepeket, de ők színiiskolások voltak.

Sőt az 1600-ban írt Hamletben Shakespeare kifejezetten rosszallja a gyermektársulatokat, utalva Christopher Marlowe Didó, Karthágó királynője című darabjára, amit eredetileg a Blackfriars fiútársulatának írt.

Mi okozta a színtársulatok hanyatlását kérdi Hamlet, a válasz: „…egy kotlóalja gyermek, apró toprongy, kik túlsikoltják a szavalást, amiért rettenetesen megtapsolják őket. Ezek vannak most divatban... „

Képek: Fiútársulat Erzsébet korában (The Independent), Edward Kynaston, az egyik utolsó „fiúszínész”, Arthur Sullivan 13 éves kórustag a Kápolna gyermekei közül a 19. században

Karosszékben: Sokan máris támadják Van Es elméletét azt állítva, hogy a Clifton-ügyből általánosít, s hangsúlyozva, hogy ezek a gyerekek önként mentek, mert szívesebben játszottak a színházakban, mint ücsörögtek az iskolákban. A Királyi Kápolna kórusát, a Kápolna gyermekeit a 13. században alapították, pubertás előtt álló fiatal fiúk énekelnek benne, mert – az alapítók szerint – az ő hangjuk hasonlít leginkább az angyalokéhoz.

Ez is érdekes:

Bordély-tantusz