Fizikusok „restaurálták” Cherubini Médeáját, miután a szerzőnek több mint 200 évvel ezelőtt le kellett rövidítenie a fájdalomról szóló áriát.

Amikor Luigi Cherubini 1797-ben bemutatta Médea című operáját, a kritikusok fanyalogtak, hogy a zenemű túl hosszú.

A legenda szerint a zeneszerző mérgében a partitúra végén egyszerűen kisatírozott 500 taktust.

A Stanford Egyetem fizikusainak most sikerült helyreállítani az eredeti, teljes Du trouble affreux qui me dévore (A szörnyű fájdalom felemészt) című áriát.

Több mint 200 évvel ezelőtt, a Cherubini idejében használt tintáknak magas fémtartalma volt.

A fizikusok megállapították, hogy a zeneszerzőnek előkészített kéziraton a hangjegyek tintája magas zinktartalmú volt, míg a Cherubini által a partitúrára írt hangjegyekhez használt tintának a vastartalma volt magas. Az ária végén a kisatírozott rész szinte csak szenet tartalmazott.

A kutatók nagy energiájú röntgensugárzással szétválasztották és digitálisan pirossal jelölték a magas vas-, illetve zölddel a magas zinktartalmú tintát.

Ekkor jegyzetek és hangjegyek zagyva tömege tárult elénk, de szerencsére egy zseniális ötlet segített: a hangjegyek egy kör alakú fejben végződő szárból állnak, de Cherubini a fejet jellegzetesen a szár jobb oldalához rajzolta.Amikor így szűrtük át a láthatóvá vált hangjegyeket, megkaptuk a teljes ária kottáját – mondta el Uwe Bergmann, a Stanford Egyetem fizikusa a LiveScience-nek.

Képek: fenn Maria Callas Médea szerepében, középen a kitörölt rész, lenn a helyreállított kotta (SALC)

Karosszékben: A görög mitológia szomorú története Médeáé, aki a szeretett férfiért bűnöket is elkövetett, s mikor mégis elhagyták, sőt gyermekeitől is elválasztották, szörnyű és fájdalmas bosszút állt: megölte a férfi új szerelmét és saját gyermekeit is. A művet szinte már elfeledték, amikor Maria Callasszal a főszerepben hatalmas sikert aratott 1953-ban. A helyreállított dallamok itt hallgathatók meg: http://news.stanford.edu/news/2013/june/lost_music_recording.mp3

Ez is érdekes:

Tíz kicsi régész