Újra megmérték a legkésőbbinek vélt neander-völgyi leletek korát. A kutatók meglepetésére kiderült, hogy ezek legalább 10 000-15 000 évvel idősebbek, mint gondolták, vagyis a neander-völgyiek nem találkozhattak fajunkkal, nem keveredhettek velünk és mi nem okozhattuk kipusztulásukat.
Manapság elfogadott a nézet, hogy a Neander-völgyi ember a mai Ibériai félsziget déli és középső részére húzódott vissza és ott élt 30 000-35 000 évvel ezelőtti kipusztulásáig, miközben fajunk mintegy 40 000 éve megérkezett Európába, és fokozatosan belakta azt.
Vagyis mintegy 10 000 éven át egymás mellett élt a két faj.
Egy nemzetközi kutatás azonban most cáfolta ezt a vélekedést. Angliai, ausztrál, francia és spanyol kutatók újradatálták a legmodernebb mérési eljárásokkal a neander-völgyi ember legkésőbbi lelőhelyein, a guadalajarai Jarama VI-n és a malagai Zafarrayán előkerült leleteket. Az eredményeket a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) szaklapban közölték.
Thomas Higham, az Oxford Egyetem munkatársa a Daily Mailnek elmondta, úgynevezett ultraszűrővel eltávolították a leletekről a szennyeződéseket, amelyek saját szénizotóp-tartalma megzavarhatja az eredeti lelet mérési eredményét, valamint gyorsító tömegspektrométerrel (AMS) a legkisebb mintákat is sikerült vizsgálni. Kiderült, hogy a leletek valójában 45 000 évesek.
Jesús F. Jordá Pardo, a madridi UNED kutatója a PNAS-ban azt írta, a szénizotópos kormérés hátránya, hogy 50 000 éves körüli vagy annál idősebb leletek esetében kordatálása nem teljesen pontos, ráadásul a szennyeződések megzavarhatják a pontos datálást.
Egyedül a murciai Antón-barlangban talált leletek kormeghatározása nem változott, de az ott talált leleteket a kutatók szerint nem lehet egyértelműen a neander-völgyiekhez kötni. A leletek - kidolgozottságuk alapján - fajunkhoz is tartozhatnak.
Rachel E. Wood, a kutatás résztvevője, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa a Daily Mailnek elmondta, nem lehetetlen, hogy akadtak Európában - Spanyolországban vagy a Kaukázusban - olyan „menedékek”, ahol a neander-völgyiek tovább éltek, de ennek megállapításához újra kell mérni az új eljárással az onnan előkerült valamennyi leletet.
Kérdés, hogy ha nem éltünk együtt, és nem keveredtünk a neander-völgyivel, miként mérhető fajunkban a neander-völgyi génje. Kutatók szerint nagy valószínűséggel még közös ősünktől kaphattuk a közös géneket.
Kép: Neander-völgyi rekonstrukció egy mai emberrel, Neanderthal Museum (Mettmann, Germany), középen Neander-völgyi csontlelet Zafarrayából, lenn Neander-völgyi ember rekonstrukciója mai emberrel (Max Planck Intézet)
Karosszékben: Chris Stringer paleoantropológus, aki ebben a kutatásban nem vett részt, a Daily Mailnek elmondta, a fizikai mérések egyre fejlődnek és egyre pontosabbak lesznek, a paleoantropológusoknak pedig az ősmúltat ezek állandó változásával kell újra és újra megrajzolniuk. Olyan távoli történetünkben nyomoznak a kutatók, amelyben jól láthatóan még teljesen bizonytalanul mozognak. Annál izgalmasabb a legapróbb eredmény is. De az új kutatás kapcsán felvetődik az alapvető kérdés is: ki vagy mi okozta „unokatestvérünk” kihalását? A kutatás jelenlegi állása szerint úgy látszik, hogy nem mi.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek