Azonosították a rejtélyes beteget, aki segített megtalálni az agy beszédért felelős területét.
1840-ben különös beteget vettek fel a Párizs külvárosában álló Bicêtre Kórházba. A 30 éves férfi afáziában szenvedett, képtelen volt megszólalni, habár jól láthatóan mindent értett, és válaszolni is akart.
A Leborgne-ként vagyTan-ként (ez volt az egyetlen szótag, amit ki tudott ejteni) emlegetett férfit tulajdonképpen csak a kórházban tartották, nem tudtak vele semmit kezdeni, miközben állapota lassan romlott. 1861-ben aztán átkerült a híres orvos, Paul Broca osztályára.
Nem sokkal később Leborgne meghalt, és Broca végezte el a boncolását. Ennek során megállapította, hogy a férfi baloldali homloklebenyének felülete jócskán sérült.
Mélyebbre azonban nem hatolt, az agyat alkoholban tartósította és egy múzeumban helyezte el. Úgy vélte, választ találta kora vitájára, vagyis arra, hogy egyes funkciókért az agy különböző területei felelősek, vagy az egész agy általánosan részt vesz az ember viselkedésében. Broca megállapította, hogy a beszédért az agynak a megfigyelt területe a felelős. Ezt később egy másik páciens boncolása is alátámasztotta. Utóbb az orvos tiszteletére az agynak ezt a részét Broca-területnek nevezték el.
Noha Tan betegségével bevonult az orvostörténetbe, kilétét rejtély övezte – mondta el a lengyel Maria Curie-Sklodowska Egyetem kutatója, Cezary Domanski a LiveScience-nek.
A legtöbb történész úgy gondolta, Tan szegény, analfabéta munkás volt, mások még azt is tudni vélték, hogy szifilisz miatt megőrült és a szifilisz okozta afáziáját is. De valójában a nevén kívül senki nem tudott semmi biztosat. Domanski nyomozni kezdett.
Kiderült, hogy Louis Victor Leborgne 1809-ben született Moret-ban egy tanító fiaként. Heten voltak testvérek, és mindannyiukat iskoláztatták. A kis Louis még gyerek volt, amikor Párizsba költöztek. Kaptafakészítő szakmunkás lett, ám gyermekkorától epilepsziában szenvedett. 30 éves korára elveszítette beszédképességét és bekerült a Bicêtre-be. Valójában epilepszia okozhatta afáziáját – mondta el Domanski. Tan a kórházban kezelés nélkül végül lebénult, ágyhoz kötötték, ekkor felfekvései üszkösödni kezdtek. Amikor Broca először találkozott vele, már haldokolt.
Broca tudományos felfedezése minden tekintetben áttörés volt. Egy babonát tört meg, azt a régi hiedelmet, hogy a beszéd képessége isteni adomány, a lélek része, nem anyagi természetű dolog. Broca először mutatta meg pontosan, az agy mely területe felelős valójában a beszédért.
Domanski úgy gondolja, mivel Moret-ban több bőrgyár (tannerie) is működött, lehet, hogy ez összefüggésben áll azzal, hogy Tan egyedül a tan szótagot volt képes kimondani.
Képek: Fenn Tan agya, középen Broca, lenn Moret
Karosszékben: Tan agyát a Musée Dupuytrenben őrzik és nemrégiben MRI-felvételeket készítettek róla, amelyek pontosan megmutatták, hogy a felület alatt milyen mélységben sérült az agyterület. Szerencsétlen Tan egész életében nem részesülhetett megfelelő orvosi ellátásban, mégis az orvostörténet fontos alakja lett, halála után 150 évvel, már nemcsak egy múzeumban látható agy és egy név, hanem egy férfi, akinek története van, ha mégoly tragikus is…
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek