Nem "majdnem akkora" volt az agya, hanem konkrétan nagyobb, mint a miénk. Lehetséges, hogy intelligensebb is, mindazonáltal érdekes lenne egy ilyen kísérlet, miszerint kihordanának egy Neander-völgyi embriót majd felnevelnék a mai körülmények között. Lenne nagy meglepetés, amikor jobban teljesítene az egyetemen, mint bárki...

Szerintem erre (vagy valami ilyesmire) gondol, amikor eltérő gondolkodási sémákról beszél:

www.rdos.net/eng/asperger.htm

Röviden: az autizmus és az Asperger-szindróma szerinte neandervölgyi örökség. Ez a fajta szélsőségesen magába zárkózó, a nem éppen jól kommunikáló viselkedés, vagy épp a veszélyérzet hiánya ott hasznos, ahol az ember magára van utalva.

Linkelni nem tudom jól az eredetit (az egész blog egy html), de itt a fordítás arról, hogy szerinte hogyan vadászott a neandervölgyi ember, és ez hogyan hatott a pszichikumukra - illetve ehhez hasonló személyiségjegyek mennyire jellemzőek egyes autistákra, asperger-szindrómásokra: www.rdos.net/eng/ (2010. április 6-i bejegyzés)

"A vadászat, ahogy ma ismerjük, társas tevékenység. A vadászat része, hogy a zsákmányt kiugrasztják rejtekhelyéről és a megfelelő helyekre állított vadászok távolról dárdákat hajítva rá (vagy manapság lőfegyvert használva) megsebesítik, végül elejtik az. Ez a fajta vadászati mód meglehetősen nehézkes, eredménye bizonytalan, és általában csak többszöri próbálkozásra hoz eredményt. A modern sportok, elsősorban a csapatsportok efféle vadászatot jelképeznek.

Sokan azok közül, akik kitöltötték az Aspie-kvízt (megj.: a szerző egy részletes kérdőívét, amellyel az Asperger-szindrómára jellemző vonások meglétét, kifejezettségét vizsgálja, a fenti linken ez is elérhető) nem értették az "Aspie vadász" kifejezést, talán azért, mert a vadászatot lőfegyverekkel, dárdákkal azonosítjuk, és az állat távolról történő elejtését értjük alatta. A kvíz erre a tulajdonságcsoportra vonatkozó kérdései viszont nem erre a vadászati módra utalnak. Milyen hát egy aspie vadász?

Valerius Geist Neandervölgyi módszer (Neanderthal paradigm) című írása olvasmányos módon adott választ azokra a kérdésekre, hogy miként használták a neandervölgyiek az eszközeiket és mi alapján választották zsákmányaikat. Geist felismerte, hogy minden zsákmányuknak bundája volt. Ennek alapján valószínűsítette, hogy a neandervölgyi ember ezt a tulajdonságukat használta ki zsákmányszerzéskor. A pattintott kőkorszaki eszközök közt nem találunk hajítódárdákat, vannak viszont nagyobb szerszámok, amikkel valószínűleg leütötték az állatokat. Azok, akik szerint a neandervölgyi ember úgy vadászott, mint a mai ember (csak rosszabb fegyverekkel, és kevesebb eredménnyel) nem tudnak magyarázatot adni arra a kérdésre, hogy miért van számos neandervölgyi csontvázon rodeó-szerű sérülés.

Bár Valerius Geist részletekbe menően ismerteti a régészeti vonatkozásokat, nem nagyon foglalkozik azzal, hogy ez mennyire befolyásolta a neandervölgyi ember pszichikumát. Ezt a hatást próbáltam az Aspie kvízben vizsgálni, hogy igazoljam (vagy cáfoljam) Geist elméletét. A hipozézisből kiindulva számos jellemző vizsgálatát elvégezhettem.

Az alábbi jellemzők várakozásomnak megfelelően jól korelláltak az Aspie-számmal (0 és 200 közé eső szám, a magasabb érték nagyobb érintettséget jelent) és a többi jellemző előfordulásának gyakoriságával (elöl a jellemző, majd ennek a vadászatban betöltött szerepe)

- lábujjhegyen járás - segíti a lopakodást
- élvezik a forgást/pörgést - ha a préda le akarja dobni, az is gyakran forog
- szeretnek fejjel lefelé lógni - ugyancsak a zsákmány hátán maradást segíti
- gyakran akarnak átugrani dolgok felett - az állat hátára ugrással van kapcsolatban
- szeretnek ásni - a nagyméretű zsákmány elrejtése
- állathangok utánzása - az állat megtévesztésére
- szeretnek apró dolgokat dobálni - ugyancsak a préda megtévesztésére, hogy az állat azt gondolja, a vadász máshol van
- emberek és tárgyak szagolgatása - a nyomkövetéssel van kapcsolatban
- szeretnek embereket, állatokat kergetni - nélkülözhetetlen a "testközeli" vadászathoz
- szeretnek harapni - Geist szerint az állat megbénítására használták
- szeretnek csapdát állítani - Geist elméletének egyszerű továbbgondolása

Néhány testi jellemző nincs összefüggésben az Asperger-szindrómával, de összefügg az Aspie vadászattal. Általában ezeket a jellemzőket az Asperger-szindrómások motoros problémái közé sorolják, és egyfajta elfoglult távolságtartással kezelik:

- jók a mászásban
- kemény a markuk/szoros a fogásuk
- erősek a kezeik

Az Aspie vadász néhány további jellemzője:

- veszélyes helyzetben sincs félelemérzete
- változó aktivitás
- könnyen megérti az állatok jelzéseit, jól közvetíti érzelmeit

Figyelemre méltó, hogy az érzékelés zavarai milyen szoros korellációt mutatnak az Aspie vadász jellemzőivel! Ez a kapcsolat egyértelműnek látszik. A nagyon érzékeny érzékszervek fontosak a "testközeli" vadászat szempontjából, különösen a hallásnak (az állat által keltett zajok meghallása), a tapintásnak (az állatok által keltett vibrációk érzékelésének) és a szaglásnak (a nyomkövetés miatt) nagy a szerepe. A pontos látás és a részletek felismerése ugyancsak arra való, hogy az állat nyomait a vadász felfedezze. Erre viszont a szokásos vadászati módszer esetében nincs szükség, ott inkább a környezet egészére kell a vadásznak figyelnie.

A kedvelt környezeti elemek:

- kedvelik a lassan folyó víz látványát
- kedvelik a párát, a ködöt
- kedvelik az erdei környezetet

Ezekből arra következtethetünk, hogy a neandervölgyiek valószínűleg vízforrások közelében csaptak le zsákmányukra. A köd és pára szeretete onnan eredhet, hogy ilyenkor könnyebben megközelíthették a vadat, de elképzelhető, hogy élőhelyükön a gleccserek közelsége okozott gyakran ködöt, párát és ehhez alkalmazkodtak. Valószínűsíthetjük, hogy a neandervölgyiek erdőkben, és nem nyílt terepen vadásztak. Taktikájukat sokkal eredményesebben alkalmazhatták erdei környezetben, míg a sík vidék a modern, társas vadászatnak kedvez.

További személyiségjegyeket is az Aspie-vadászathoz lehet társítani. Nem túl merész feltételezni, hogy a testközeli vadászatnak köze van a neandervölgyiek pattintott kőeszközeihez és különleges érdeklődéséhez. Ez a passzív vadászat megköveteli a kreativitást és a már-már megszállottságig menő kitartást. Ha egy vadász kitalált egy módot, hogy elejtse a zsákmányát, valószínűleg ragaszkodott hozzá, és legfeljebb kis mértékben változtatott a módszerén, hogy még sikeresebb legyen. A modern vadászat gyakori sikertelensége folyamatos újítást igényelt - ezért a "neurotipikus" (nem érintett) embereknél nem alakult ki ez a fajta ragaszkodás a módszerhez. Ők inkább a személyekhez ragaszkodnak, hisz a csoportban történő vadászatnak az ember áll a központjában.

Összegezve, ha megértjük az Aspie/neandervölgyi vadászt, közelebb jutunk az autisztikus spektrum nagy részének megértéséhez."

Tény, hogy a Homo sapiens sapiens nem az intelligenciája, sokkal inkább agresszivitása miatt hajtotta uralma alá a Földet.
Ha mindenki más egyetért én nem ellenzem

Én egyébként rég mondom, hogy a Neander-völgyi emberek köztünk élnek. Elég ránézni Berki Krisztiánra, az olimpiai tornászbajnokra.

Akárhogy is nézem, ez emberkísérlet.
Ráadásul - ha jól sejtem - elég sokat dolgoztunk azon, hogy ez az emberfajta kihaljon, nem lenne értelme most feltámasztani.

Én kíváncsi lennék, hogy sikerülne kihordani a nőnek. És hogy milyen lenne az újszülött.

Tudományosan lenne értelme a kísérletnek.

Csak hát azt nem igazán szokták hozzá tenni klónozás kapcsán, hogy több száz sikertelen kísérletre jut egy sikeres. A klónozás nem egy mindennapos rutineljárás.

Úgyhogy tartok tőle, hogy egy önként jelentkező nő kevés lesz a sikerhez.

Másrészt nagy etikai vitákat váltana ki egy ilyen kísérlet, s az újszülött jogi, családi helyzete is problémás lehet.

A tudósok nyilván kísérletezgetni szeretnének vele, de a gyereknek az lenne a jó, ha normális családban nőhetne fel.

Az intelligenciájával kapcsolatos dolgok csak spekuláció. Meglehetősen nagy az eltérés az emberek intelligenciája között, így annak az esélye, hogy pont egy szuper intelligens neandervölgyit sikerül klónozni meglehetősen csekély.

Mondjuk, ha jelenleg nem pusztítaná ki az ember az élővilágot, a fajokat, akkor később nem kellene őket klónozással újra életre kelteni.