Hitler imádta Nefertiti mellszobrát, esze ágában sem volt visszaadni Egyiptomnak, pláne nem érdekelte, hogy egy zsidó kereskedő pénzén találták meg.
Amikor Egyiptom 1933-ban követelte a büsztöt, Hitler egyiptomi nagykövetén keresztül arról tájékoztatta az egyiptomi kormányt, hogy Nefertiti lelkes rajongója: "Számtalanszor megnéztem és megcsodáltam már, és mindig megörvendeztet”.
Azt tervezte, hogy Berlinben egy Egyiptomi múzeumot építtet, amelynek lesz egy központi kupolás terme, és annak közepén áll majd a csodálatos szobor.
Nefertiti szobrát éppen száz évvel ezelőtt, 1912-ben találta meg Ludwig Borchardt német régész Amarnában és 1923 óta látható Németországban kiállításon.
Amiként azonban jól ismert, hogy Lord Carnarvon finanszírozta Carter Tutankhamon sírjának feltárását, annyira nem tudni szinte semmit arról, hogy pontosan tíz évvel korábban Borchardt amarnai ásatásait James Simon porosz kereskedő fizette, aki aztán nemcsak a csodálatos büsztöt, de még számos más értékes leletet is a berlini múzeumnak ajándékozott. Egyetlen kikötése az volt, hogy ha Egyiptom visszakéri a szobrot, vissza kell szolgáltatni.
Ám a zsidó James Simon neve az 1933-ban hatalomra került náci pártnak és Hitlernek rosszul csengett, ezért egyszerűen elhallgatták. Pedig Simon volt Németország legbőkezűbb mecénása és a társadalmi problémák megoldásában is kivette a részét – írta a Der Spiegel az elfeledett férfiról.
Simon 1851-ben született gazdag zsidó családban, katolikus gimnáziumban tanult és ókori történelemmel szeretett volna foglalkozni, de a családi vállalkozásban kellett dolgoznia.
Támogatta a berlini Nemzeti Galéria megnyitását 1876-ban. Miután kiderült, hogy a berlini galéria kevéske anyagával eltörpül londoni és a párizsi társai mellett, Simon 1885-től Rembrandt-, Bellini-, Mantegna-festményeket és ókori műtárgyakat adományozott a múzeumnak.
De pénzelte az Egyiptomban ásató német régészeket is, akik versenyben álltak angol és francia régésztársaikkal. A korabeli törvények szerint Simon volt a jogos tulajdonosa a megtalált leletek felének – olvasható a Spiegel cikkében.
Amikor Borchardt felfedezte Nefertiti büsztjét, az Simoné lett, más leleteket viszont Egyiptomban hagyott. Simon a szobrot azonban nem tartotta meg, hanem a berlini múzeumnak ajándékozta 1920-ban. Az egyiptomi kormánynak azonban megígérte, hogyha valamikor mégis visszakérik, visszaadja.
1925-ben Simon tönkrement, felszámolta üzletét, eladta fényűző berlini villáját is és egy kis lakásba költözött.
Amikor Egyiptom kérte a büsztöt, emlékeztette a berlini múzeumot, hogy tett egy ígéretet, ám az igazgató nem adta ki Nefertitit. Simon annyira megsértődött, hogy kidobta a Pergamon Múzeum megnyitójára szóló meghívóját és nem ment el.1932-ben magányosan halt meg. Nyolcvan évvel halála után, most nyitják meg a Múzeum Szigeten Berlinben a James Simon Galériát.
Képek: DPA, lenn Simon
Karosszékben: Miként A Szépség száz éve megérkezett című posztban írtam, Nefertiti (kb. Kr. e. 1370–Kr. e. 1330), akinek neve azt jelenti a Szépség megérkezett, annak az Ehnaton fáraónak a felesége volt, aki elsőként vezette be az egyistenhitet, amikor Aton napisten kizárólagos tiszteletét tette kötelezővé országában. Fővárosát áttette Amarnába, ahol teljesen új várost épített új művészi alapelveken. A fáraó halála után visszaállították a több istenhitet, s Ehnaton és Nefertiti nevét igyekeztek mindenünnen kitörölni. Így aztán nem lehet tudni, mi történt Nefertitivel, a töredékes feliratok még azt sem árulják el, mikor és hogyan halt meg.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek