Az ókori Pompeji temetői „vegyes felhasználásúak” voltak, például kitűnően megfeleltek szemétlerakóknak is.
Pompejiben az ókori sírokban és körülöttük egykor hegyekben állt a szemét: törött háztartási edények, állatcsontok stb. Ez feltűnt már a 19. századi feltáróknak is. Ők azzal magyarázták az érthetetlen sírgyalázást, hogy Kr. u. 62-ben is volt egy erős földrengés a városban, és azután az elszegényedett lakók már csak a mindennapi megélhetéssel foglalkoztak.
Csakhogy Allison Emmerson, a Cincinnati Egyetem régésze szerint a leletanyagból világosan látszik, hogy a 62-es földrengés után a város újjáéledt és 79-re, a pusztulást hozó földrengés idejére már a Római Birodalom egyik legfelkapottabb és legdrágább városa volt. Maradt tehát a kérdés, miért használták szemetesnek a temetőiket.
Pompeji pontos feltérképezésekor kiderült, hogy a temetők nem félreeső, elkerített helyen álltak, mint manapság általánosan megfigyelhető városainkban, hanem a város közepén, a legforgalmasabb utak és a sűrűn lakott részek mellett. Ráadásul a szeméthez a pompejieknek teljesen más volt a viszonyuk, mint nekünk. Emmerson elmondta, hogy például az egyik lakóház egyik szobájában 2009-ben feltárt egy olyan ciszternát, amely szorosan két szemétgödör közé volt ékelve. Mindkét szemétgödör pedig csordultig tele volt tömve háztartási hulladékkal, élelmiszer-maradványokkal stb. A feltárások során általános jelenségként volt, hogy szemétréteget, gyakran igen vastagot, találtak házak padlóján, az utcákon és a városfal mellett. Ugyanakkor semmi jele annak, hogy Pompejiben bárhol lett volna központi szemétlerakó hely. A pompejiek – bármilyen gazdagok is voltak – szoros közelségben éltek saját felhalmozódott szemetükkel. Ahogy a hulladékot eldobálták otthon és az utcákon, úgy dobálták be a sírokba vagy azok környékén.
Ráadásul - Emmerson szerint - a rómaiaknak jóval fontosabb volt, hogy haláluk után is emlékezzenek rájuk, mint az, hogy milyen lesz túlvilági életük. Ezért gyakran a legforgalmasabb utak mentén emeltettek maguknak jókora síremlékeket, amik aztán minden további nélkül lettek a mindennapi élet részei. Egyáltalán nem a csendes elvonultság színterei voltak a síremlékek.
Pompeji első feltárói a katasztrófa részének tekintették a mindenütt jelenlévő szemetet, jelenkorunk embereiként el sem tudták képzelni, hogy a pompejiek mindennapi életének szoros része volt.
Képforrás: fenn Corbis, lenn BBC
Karosszékben: Igazában én sem értem, hogyan lehetett szeméthalom közepén élni pusztító járványok elterjedése nélkül. Pompeji már az ókorban is meleg éghajlatú volt. El tudom viszont képzelni, milyen szagok terjenghettek a városban. Bár lehet, hogy az illat is csak ízlés és szokás kérdése.
Ez is érdekes:
A Sóhajok hídja után elnyel a sötétség?
Utolsó kommentek