MS 408. Mindössze ez jelzi a Yale Egyetem Ritkaságtárának katalógusában a kéziratot. A rejtélyes műnek sem szerzője, sem címe nincs. Az Arizona Egyetem kutatóinak sikerült a világ legrejtélyesebb kéziratának egy darabkáját megfejteni.
A Greg Hodgins vezette kutatócsoport szénizotópos vizsgálattal megállapította, hogy a kézirat a 15. század legelején készült, vagyis legalább száz évvel korábban, mint azt eddig feltételezték.
A több mint 200, állatbőrből készített pergamenlapot három bőrszíjjal kötötték egybe. Borítója üres, ám majdnem mindegyik lapoldalt illusztrálták, habár a képeket nem túl nagy gonddal színezték. A rajzok igen különösek: nehezen azonosítható növények, tíz zodiákusjegy, kozmológiai jelképek, és zöld vízben meztelenül fürdőző nők ismerhetők fel rajtuk. Ez utóbbi képeket különös, olykor az emberi érrendszerre emlékeztető csőrendszer kapcsolja egymáshoz. A medencében fürdőző nők ábrázolásai közül – sokak szerint - néhány a hírhedt Báthory Erzsébet legendáját idézi. Báthory Erzsébetet – igaztalanul – azzal vádolták, hogy fiatal lányokat gyilkoltatott le fürdőmedencéjében, hogy vérükben megfürödve őrizze meg bőre szépségét és fiatalságát. Csakhogy Báthory Erzsébet 1560-ban született, úgyhogy ezt a kapcsolatot ma már ki lehet zárni.
A szöveg mintha szavakba, és szócsoportokba lenne rendezve. Némely karakter latin betűhöz hasonlít, más karakterek semmihez sem hasonlítanak.
A kézirat nevét Wilfrid Voynich amerikai műgyűjtőről kapta, aki 1912-ben egy olaszországi jezsuita rendházban akadt rá, ám a kézirat az odáig vezető útja sem volt eseménytelen. Annyi bizonyos, hogy a 17. században a prágai Georg Baresch alkimistáé volt. Halála után a kézirat egy barátjához, Jan Marek Marcihoz (Johannes Marcus Marci), a prágai Károly Egyetem igazgatójához került, aki elküldte Kircher jezsuita tudósnak. Marci kísérőleveléből kiderül, hogy a kéziratot eredetileg II. Rudolf német-római császár vásárolta meg a 16. században 600 dukátért (óriási összeg a török-háborúk közepette), és Roger Bacon munkájának vélte. Kirchertől 200 év hiátus kezdődik, feltehetően ekkor a Collegium Romanumban lapult, Kircher levelezéseit is ott őrizték. 1870-ben II. Viktor Emánuel, Itália uralkodója elfoglalta az egyházi államot. Ekkor a Voynich-kéziratot Petrus Beckx (a jezsuita rend vezetője) magánkönyvtárába vitték a Róma-közeli Frascatiba. Onnan vásárolta meg Wilfrid Voynich, akinek halála után özvegye 1960-ban egy barátnőjére, Anne Nillre hagyta. Ő 1961-ben a könyvet átadta Hans P. Kraus antikváriusnak, aki vevő híján 1969-ben felajánlotta a Yale Egyetemnek.
Ha valaki részletesen szeretné tudni, miként végezték el a kézirat szénizotópos vizsgálatát, itt megtalálja: http://www.arizona.edu/features/crack-voynich-code
Ha valaki szeretné megfejteni a kéziratot, a Yale lehetővé teszi oly módon, hogy weboldalán minden lapot óriásira ki lehet nagyítani:
http://beinecke.library.yale.edu/digitalguides/voynich.html
Karosszékben: Az MS 408 „áldozatai” az évek során mást és mást olvastak ki a kéziratból: volt, aki az élet elixírjének, volt, aki egy polgárháborúnak, vagy éppen a katharok titkos szertartásának leírását fedezte fel benne. Valójában eddig senki nem boldogult az elátkozott kézirattal. Az is lehet, hogy nem jelent semmit. Tréfa az egész. De akkor valakinek nagyon sok ideje és még több tréfás kedve lehetett.
Ez is érdekes: A róka kísérte a túlvilágra az embert
Flugi küldte a Voynich-kézirathoz, szuper: xkcd.com/593/
Utolsó kommentek