Szarmata harcos sírját fedezték fel Kazahsztánban. A férfit fegyvereivel együtt temették el 2300-2400 éve. A kutatók szerint lehetett volna nő is, hiszen a szarmata nők ugyanúgy harcoltak, mint a férfiak.
A Sergazy Saken, a kazahsztáni Gumilyov Eurázsiai Nemzeti Egyetem munkatársa vezette kutatócsoport egy dombocskát vizsgált meg alaposabban az Akmola régióban lévő Aidarly település közelében, nem messze a kazah fővárostól, Asztanától. Kiderült, hogy vaskori halotti dombra akadtak, amelyben Kr. e. III-IV. században eltemetett szarmata harcos feküdt. Mellette a régészek nyílhegyeket, késeket, vas övcsatot, edényeket és rituálisan feláldozott állatok csontjait találták meg.
Sergazy Saken elmondta a Caspio kazah hírügynökségnek, a középosztálybeli harcost – szarmata módra - úgy helyezték sírjába, hogy feje dél felé nézzen. A vele együtt eltemetett tárgyakat szorosan a teste mellé helyezték - két edény a feje mellett, egy másik edény a lába mellett feküdt.
A szarmaták iráni nyelvet beszélő nép volt, virágkorukat a Kr. e. V-Kr. u. IV. század között élték. A görög-római történetírók szerint Szkütia nyugati részén éltek (ma Dél-Oroszország, Ukrajna, és Kelet-Balkán).
Ehhez hozzátehetjük, hogy Pannonia, egészen pontosan a mai Alföld területén a Római Birodalomban egészen a hunok megjelenéséig szarmaták éltek és sokszor meggyűlt a rómaiak baja velük.
Bukásukat a Római Birodalmat is elsöprő IV. századi népvándorlás okozta.
Karosszékben: Rejtélyes nép a szarmata pedig a legújabb kutatói álláspont szerint kultúrájuk egyes elemei beépültek az európai lovagi kultúrába, a magyar őstörténetről nem is beszélve. Különös egyenlőség is uralkodott közöttük. A nők ugyanúgy harcoltak, mint a férfiak és a források szerint egyáltalán nem voltak kíméletesebbek az ellenféllel szemben, mint a férfiak.
Utolsó kommentek