Mivel se tolluk, se levélpapírjuk, se borítékuk nem volt, cigarettás dobozokba, fakéregbe karcolták vagy halszálkával szövetbe hímezték mondandójukat.
Női barakk a norilszki lágerben
Moszkvában kiállítás nyílt azokból az üzenetekből, amelyeket a szovjet munkatáborokban, a gulágokban raboskodó szovjetek juttattak ki titokban szeretteiknek.
A munkatáborokba került embereket nem illette meg a levelezés joga, vagyis a foglyoknak tilos volt levelet írniuk és kapni is csak - erősen cenzúrázva - évente kétszer lehetett valamelyik családtagjuktól, ezért a legkülönösebb módokat találták ki arra, hogy üzeneteiket kicsempésszék.
A Levelezés joga című kiállítás több száz, 1919 és az 1980-as évek között keletkezett darabot mutat be ezek közül.
Lágerrajz
Számos levelet állítottunk ki, amelyek különböző szibériai gulágból, Omszkból, Krasznojarszkból, Norilszkból, Kolimából származnak – mondta el Aljona Kozlova gyűjteményvezető a Siberian Times-nak.
Ezek egyikét Vlagyimir Levickij írta fiának és a bélyeget saját maga rajzolta. Levickij az ukrajnai Russzkajában született 1873-ban, majd az orosz polgárháborúban belépett a Vörös Hadseregbe, ahol írást oktatott. 1932-ben bebörtönözték - bélyeggyűjtésért. Bármilyen furcsa, akkoriban úgy gondolták, a bélyegeken titkos kódokkal üzennek az ellenségnek. Az olhovkai munkatáborból saját maga rajzolta bélyegeket juttatott ki fiának, Olegnek.
Egy bizonyos Kozlov a minszki táborból a zoknijából kihúzta a szálakat és egy szövetdarabba hímezte halszálkákkal üzenetét feleségének, Betinek: „te vagy az egyetlen álmaimban és gondolataimban. Mennyire szeretlek, és mennyire nehéz elveszítselek. Ne sírj. Örökre veled maradok, emlékezz meg rólam egy kedves szóval”. Azután a gyerekeihez szólt: „Nyina, Enya! Nem vagyok az ellenségetek. 29 ütközetben vettem részt, harcoltam Varsónál a szülőföldért, a boldogságotokért. Soha ne kételkedjetek a párt, a szülőföld és irántatok való hűségemben... Veletek vagyok az örökkévalóságban. Őrizzetek meg emléketekben, vigyázzatok mamára. Jobban szeretlek titeket, mint az életet. Papa”. Inggallérba rejtve juttatták ki a táborból kétségbeesett szavait.
A hímzett üzenet
Ha mégis megengedték egy-egy levél megírását, tilos volt megemlíteni, hol vannak, hányan és milyen körülmények között. Panaszkodni is tilos volt, természetesen ezeket a leveleket elküldés előtt cenzorok ellenőrizték.
A gyűjtemény legrégebbi levele 1919-ből kelteződik. Idővel egyre kifinomultabb technikával próbálták elrejteni az üzeneteket. Az 1970-es években vízálló papírra is írtak üzenetet, amit apró fiolába tettek és lenyelték.
Rejtettek üzenetet maguk készítette játékba, amit a gyerekeiknek juttattak ki. De dobtak ki üzeneteket a táborba szállításkor vonatablakból, remélve, hogy valaki megtalálja és talán elküldi azokat. És valóban nagyon sokat közülük eljuttattak a címzetteknek.
Cenzúrázott levél
Meglepően sok rajz is készült a táborokban, hiszen rajzolni is tilos volt. Mihail Szokolov festőt 1938-ban tartóztatták le. Miniatűr tájképeket készített fogkrémmel, téglaporral, korommal.
Karosszékben: Csak nemrégiben írtam egy különös történetről, ahol a nőt koholt vádakkal vitték egy szibériai gulágba. Ő soha többé nem tudott visszatérni régi életébe. A 2. világháborúban hadifogságba esettek sem térhettek haza, egyenesen a gulágokba vitték őket.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek