A különös szerelmi háromszög legfontosabb tagja meghalt. Japán gyászol, Oroszország észre sem vette.
A szibériai Klavgyija Novikova mielőtt 94 évesen meghalt volna a távol-keleti Progresszben azt mondta, mintha a fél szívét tépték volna ki, amikor a férfit elküldte, de meg kellett tennie. Japán a szeretet és az áldozat szimbólumaként gyászolja a nőt.
A 2. világháború előtt Yasaburo Hachiya, egy vagyonos család sarja megnősült és feleségével, Hisakóval a japánok uralta Koreában telepedett le. A párnak egy fia és egy lánya született.
Amikor a Vörös Hadsereg 1945-ben elfoglalta a területet, sok japánt letartóztattak kémkedés vádjával. Köztük volt a 27 éves Yasaburo is, akit a kelet-szibériai Magadanba, egy GULAG-táborba hurcoltak. A férjezett, egygyermekes, 25 éves Klavgyija is odakerült. Őt azzal vádolták – igaztalanul -, hogy meglopta a szocialista tulajdont. A poklon mentem át, de nem engedtem, hogy megtörjenek, egy káromkodás nem hagyta el a számat. A tábor annyi nőt megtört, de nekem a legfontosabb az volt, hogy a lelkemet megőrizzem – idézi a nő szavait a Siberian Times. Mikor végre elengedték, kiderült, hogy férje elhagyta és új családot alapított.
Ekkoriban a japán foglyok is hazatérhettek, de Yasaburo nevét az orosz hivatalnokok elfelejtették a listáról törölni, így a férfi nem mehetett. Nem is nagyon bánta, meg volt győződve arról, hogy felesége és gyerekei meghaltak, és félt attól, ami otthon várná, így hát szovjet állampolgár lett és felvette a Jakov (Jasa) Ivanovics nevet.
Az orosz nő és a japán férfi 1955-ben Brjanszkban találkozott egy átmeneti táborban. Megláttam nem orosz, lesoványodott arcát, a szemében annyi fájdalom volt, hogy a szívem megtelt szánalommal – mondta Klavgyija. Mindazonáltal sokáig nem kerültek közelebbi kapcsolatba, mert Klavgyija félt olyasvalakivel lenni, akit – még ha ártatlanul is – a Szovjetunió elleni kémkedésért ítéltek el. Az 1960-as években Jasa az Orosz Távol-Keletre, Progresszbe költözött, és sürgette a nőt is, hogy kövesse. Jasa azt írta, hogy velem szeretne lenni, de visszautasítottam – féltem. Csak egy nagyon közeli barátomnak mondtam el, hogy egy volt hadifogollyal levelezem – emlékezett Klavgyija.
Ám a kitartó Yasaburo hat időzónán utazott át, hogy a nővel találkozhasson. Klavgyija ekkor igent mondott. A férfi borbély és fotós lett, de akupunktúrával is foglalkozott, s bár gyerekük nem született, boldogok voltak. Minden nő irigyelt Jasáért, nem ivott, nem dohányzott. Olyan szoros volt a kapcsolatunk, hogy elhatároztuk egyikünk sem éli túl a másikat, vettünk két koporsót, amiket a padláson tartottunk – mondta el Klavgyija.
Miután a Szovjetunió összeomlott, egy helybéli említette egy japán ügyfelének, hogy él itt egy egykori japán fogoly. Ez vezetett oda, hogy Yasaburót 1996-ban megtalálta a bátyja, aki elmondta, hogy a felesége és a lánya túlélte a megpróbáltatásokat, és visszatértek Japánba, a fia azonban meghalt. Azt is elmondta, hogy Hisako 51 éve hűségesen várja, sőt egy házat is vett kettejüknek.
Az összezavarodott Yasaburo azonban nem mozdult, ekkor lánya is megérkezett Progresszbe, hogy lássa apját és rávegye a hazatérésre. De a férfi nem akart menni, azt hajtogatta Klavgyija a mindene, nem hagyja el. Klavgyijának lépnie kellett, azt mondta, vissza kell térnie a feleséghez, aki ilyen régóta vár. És a beteges férfi jobb orvosi ellátást kap Japánban.
Klavgyija Progresszben
Yasaburo ellenkezése ellenére, szerzett neki útlevelet, megtakarításait dollárra váltotta és elvált tőle. 1997 márciusában búcsút mondtak egymásnak, a nő úgy érezte, örökre. De Yasaburo nem felejtette el, állandóan ajándékokat küldött, szombatonként felhívta és könyörgött, hogy látogassa meg. Közben a pár tragikus történetéről könyv jelent meg Japánban és sztorijukat megfilmesítették. Klavgyija önfeláldozásáért nagy tiszteletnek örvendett Japánban. Pénzt gyűjtöttek neki és ő – túl a 80-on – útra kelt.
Yasaburo két felesége találkozhatott. Amikor Hisako meghalt, Klavgyija még egyszer visszatért Japánba, a férfi könyörgött, hogy maradjon, de azt is felajánlotta, hogy visszamegy vele Progresszbe. Klavgyija azonban megint visszautasította, azt mondta, Yasaburónak szüksége van a megfelelő orvosi ellátásra, ő viszont nem tudja elhagyni orosz anyácskát, így visszatért Progresszbe.
Most szeptemberben Klavgyija meghalt, nem sokkal később levél érkezett Progresszbe. Yasaburo írta a halott Klavgyijának: „Hallottam, meghaltál, a bánat elborít… A 40 vagy még több év alatt, amit veled éltem Oroszországban, mindig velem voltál és mindig támogattál. Köszönet mindenért... Csak a te erőd segített vissza Japánba, mindig hálás leszek ezért. Emlékszem a két koporsóra, ami neked és nekem készült. Ha lenne erőm hozzá, rohannék hozzád, és szorosan a szívemben tartanálak… De már nincs erőm... Nyugodj békében, kedves Klavgyija. A te Yasaburód”.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek