Durva hangú vita folyik olasz kutatók között arról, hogy voltak-e pestisvámpírok Itáliában.

A vita akkor kezdődött el, amikor egy 16. századi pestistömegsírt tártak fel a Velencéhez tartozó Nuovo Lazzaretto-szigeten. Az egyik halottat, egy nőt tégladarabbal a szájában temettek el. Akkor úgy vélték, hogy vámpírsírt találtak.
Matteo Borrini, a Firenzei Egyetem törvényszéki antropológusa a Live Science-nek elmondta, a vámpírbabonák általánosan elterjedtek voltak a középkorban egész Európában – különösen a félelmetes pestisjárványokkal összefüggésben. Borrini szerint a babonát a test természetes bomlási folyamata alapozta meg. A tetemen a bőr összehúzódik és ettől a haj és a körmök nagyobbnak tűnnek, mintha jóval a halál után nőttek volna meg. A nőt eltemetésekor lepelbe csavarták, és a test oszlásával együtt járó maró folyadék az anyagot kimarta. Ezért vélhette úgy a középkori sírásó, hogy a halott kirágta a leplet. Miként Ne kísérts! – kővel a szájában temették el című posztomban is írtam, a középkorban úgy vélték, hogy a pestisvámpír szétrágja a halottak szemfedelét, kiszívja testnedveiket és pestisjárványokat terjeszt. Ha kővel a szájában temetik el, megakadályozzák visszatérését az élők közé.
A pestis, a Fekete Halál a középkor embere számára rettenetes jelenség volt. 1348 és 1353 között, vagyis mindössze öt év alatt például kiirtotta Európa lakosságának egyharmadát. Velencében az 1576-os járvány 50 000 embert, a város egyharmadát ölte meg, köztük Tizianót is. Borrini és kollégája, Emilio Nuzzolese a Journal of Forensic Sciences-ben 2010-ben közölt tanulmányukban azt feltételezték, hogy a sírásók, akik holtestek százait temették el, talán köveket tettek egyesek szájába, hogy megakadályozzák a járvány terjedését.
Borrini nézetét azonban egyre több kutató vitatja, úgy vélik, egyszerű véletlen folytán került a halott nő szájába a kő.
Simona Minozzi, a Pisai Egyetem antropológusa a Live Science-nek most elmondta, a lelőhelyen készült fotókon jól látható, hogy a tetem körül tégladarabok és kövek hevernek mindenütt. A holtak állkapcsa gyakran leesik, így könnyen előfordulhat, hogy valami utóbb kerül a „szájukba”. Ez történt például szintén Velencében, ahol a Vecchio Lazzaretto-temetőben feltárt egyik halott szájában egy combcsont feküdt. Minozzi elismeri, hogy a középkori német babona ismeri az úgynevezett Nachzehrert, a Lepelevőket, de szerinte nincs adat arra, hogy ez a babona Itáliában is elterjedt volna.
Minozzi a pestisvámpír-babonát nonszensznek tartja, sőt szerinte kollégája csak a figyelemfelkeltés miatt állított ilyesmit. Képek: Live Science és National Geographic, lenn: a pestis kórokozója, a yersinia pestis

Karosszékben: Európa különböző részeiből kerültek már elő olyan középkori tetemek, amelyeknek kő volt a szájukban. A babona pedig olyan mélyen gyökerezik az irracionalitásban és a pestis olyan félelmetes jelenség volt a középkorban, hogy nem érzem elképzelhetetlennek ezt a temetési módot. Borrini egyébként arra hivatkozik, Velencében olyan pezsgő átmenő kereskedelem folyt a középkorban, hogy kizárt, hogy ne jutott volna el oda is a Lepelevők babonája.



Ez is érdekes:

Messzire fuss, soká maradj!