A két férfit 1300 éve temették el a mai Írországban. Kifeszített szájukba egy-egy követ raktak, így vélték őket sírjukban tartani, hogy biztosan ne kísértsék az élőket - állítja egy ír régész.

A Chris Read, az IT Sligo és Thomas Finan, az amerikai St Louis Egyetem régésze vezette kutatócsoport 137 csontvázat tárt fel Kilteasheen lelőhelyen 2005 és 2009 között, bár úgy becsülik, legalább 3000 embert temethettek el ott 700 és 1400 között. Read elmondta, hogy két férfit – egy 40-60 éves kora között elhalt idősebbet és egy 20-30-as éveiben meghalt fiatalt – szorosan egymás mellé, szájukban kővel temették el, de nem egy időben. Ehhez hasonló temetkezést még nem találtak Írországban.
Hasonló temetkezések kerültek elő más európai országokban, például Magyarországon is vámpirisztikus hiedelmekkel összefüggésben. Nálunk nem a szájba tették a követ, hanem a halott mellkasára. 2006-ban Velencében egy 16. századi pestistemető feltárásakor egy nő csontvázára bukkantak, akinek szájába követ tettek eltemetésekor alátámasztva azt a középkori babonát, hogy a pestisjárványok kitörését vámpírnők okozzák. Szétrágják holtukban a frissen meghaltak szemfedelét, kiszívják testnedveiket, így kelnek életre és terjesztik a pestist.

Ám a két írországi férfit a 8. században temették el, ez pedig jóval megelőzi az európai vámpirisztikus hiedelmeket, amelyek a 16. századtól terjedtek el.
Read úgy véli, a két temetkezési mód rávilágít arra az ősi félelemre, hogy a halottak olykor kikelhetnek sírjukból és hazajáró lélekként látogathatják egykori szeretteiket vagy kísérthetik ellenségeiket. “Az egyik férfi a hátán feküdt, egyenesen felfelé nézett és a szájába egy baseball-labda nagyságú fekete követ dugtak. A másik férfi fejét oldalra fordították és egy még nagyobb követ tuszkoltak a szájába olyan erővel, hogy majdnem kiugrott az állkapcsa – mondta el Read.
Read nem tudja bizonyítani, hogy a halottaknak azért tettek követ a szájába, nehogy visszatérjenek az élőkhöz, de közvetve elméletét alátámasztja az ír folklór is a hazajáró lelkekről. Read szerint például az is elképzelhető, hogy Bram Stoker nem a romániai Vlad Tepes grófról mintázta Drakula alakját, hanem egy ír legenda hőséről, a gonosz kelta gael törzsfőről, Abhartachról, akit háromszor kellett megölni, mert mindig visszatért és az élők vérével tartotta életben magát. 
Azért a szájba tették a követ, mert úgy hitték, a lélek a szájon át távozik, vagy tér vissza és támasztja fel a halottat, vagy a gonosz szelleme jut a testbe és rángatja vissza azt torz módon az életbe" - mondta el Read. Mindenesetre a szakértők szerint a legkülönösebb talán az, hogy a két férfi nem egy időben halt meg, mégis közvetlenül egymás mellé temették őket. Ennek okát egyelőre nem tudják. Képek: Abhartach (fenn, Clolias's gallery), lenn az egyik csontváz (IT Sligo)
Karosszékben: A „hazajáró lelkek”, így talán a két ír is, életükben a társadalom peremén éltek, veszélyes embereknek tekintették őket, talán ellenségek, gyilkosok voltak vagy olyanok, akik különös betegség vagy gyilkosság áldozatai lettek. Bármi olyan szokatlan viselkedés, ami eltért a helyi normáktól, kiválthatta a közösség félelmét, kitaszították a normáktól eltérőt és a „deviáns” halála után igyekeztek megakadályozni visszatértét. Az emberi élet a középkorban Európában olyan esetleges és törékeny volt, hogy nem lehetett „kitenni” semmilyen „veszélynek”.

Ez is érdekes: 25 000 éves vörös lovak a barlang falán