A Herculaneum-i ásatásokról írt cikk után kértél recepteket a tengeri sün fogyasztásához, íme: leginkább nyersen lehet szokás enni, vagy kikanalazza az ember a belsejét, vagy puha kenyérrel kitunkolja. Ez utóbbi módról Görgey Gábornál is lehet olvasni egyik regényében, neki ez a kedvenc csemegéje az Adria mellett, nyaralás idején. (hasonló lehet az osztrigához)

 

 

 

Sült formában nincs róla tudomásom, és nem is valószínű. hogy sütve ették volna az Antikvitásban, mert úgy még kisebbre összesül, ami ehető rajta. Viszont, a férjem gyerekkori emlékei szerint Zalában finomságnak számított, a szőlőhegyen készítették a mókus-, és pelepörköltet!! Ezek az állatok nem ragadozók, sok diót, egyebet fogyasztottak, amitől a húsuk különlegesen ízletes lett. Ezek alapján elképzelhető, hogy a rómaiak is valamiféle ragut készítettek belőlük, amihez azt a bizonyos ízesítő szószt adhatták, amit halak belsőségéből gyártottak, most a neve nem jut eszembe, biztos már te is hallottál róla, penetráns szaga és íze lehetett. Ez csak intuíció, de mindenesetre a zalai párhuzam meglepő. Igaz?!

 

 

Az említett szósz a garum, amit a rómaiak igen kedveltek, minden ételük kiegészítője volt. A fennmaradt leírások alapján az edény aljára szárított fűszernövényeket helyeztek, erre tették a halbelsőségeket, ezt pedig sóréteg takarta. Ezt rétegezték addig, amíg az edény meg nem telt. Ekkor három hétre napra állították, s naponta kevergették összekeverték. 

Nemrégiben az egyik sztárszakács megpróbálta elkészíteni, de kiköpte. Vagy rosszul csinálta, vagy változnak az ízlések. 

 

Várom továbbra is a fantáziadús pele-recepteket…