A középkori kolostor feltárása során különös dologra bukkantak Oxfordban. Az egyik apácát arccal lefelé temették el.

A Littlemore zárdát 1110-ben alapították és 1525-ig működött, amikor is udvarházzá alakították át. Az épület ma is áll, jelenleg pub működik benne. Temetőjének régészeti feltárásai során 92 – férfi, nő, gyerek – csontvázat találták meg.

A kolostor falain belül jól láthatóan a magasabb társadalmi osztályból érkezetteket és a zárda vezetőit, a perjelnőket temették el, míg a falakon kívül az alacsonyabb származású laikusokat – mondta el a Discovery Newsnak Paul Murray kutatásvezető, a John Moore Heritage Services munkatársa.

A kolostor napjainkban

A kolostorban eltemetettek többsége (35) nő volt, de a zárda területén 28 férfit is eltemettek, a további 29 halott gyerek volt vagy a nemük már nem megállapítható.

A 35 nő közül az egyik 45 éves vagy valamivel idősebb volt halálakor és egyike lehetett annak a további 20 nőnek, akiről azt gondolják, hogy a kolostor vezetői voltak.

Némely csontmaradványon betegség jelei fedezhetők fel, például két gyerek esetében jól látszik a súlyos csípőficam, amely miatt nagy valószínűséggel sántítottak, sőt talán mankót is használtak, egy mások halott leprás lehetett, míg egy további koponyáján tompa tárgy okozta sérülés látható, amely talán a halálát is okozta. Előkerült egy újszülött baba is, akinek különös gonddal készítették el a koporsóját és egy arccal lefelé eltemetett nő is, akinek lábait utólag elválasztották törzsétől egy későbbi gyerektemetkezés miatt. A nőt boszorkánynak vélhették, vagy életében elkövetett bűnökért kellett így lakolnia – mondta el Murray.

Wolsey bíboros

Valószínűbb, hogy a nő egyike volt azoknak az apácáknak, akiket Wolsey bíboros erkölcstelen viselkedéssel vádolt meg, amikor bezáratta a zárdát. Az utolsó perjelnőt, Katherine Wellst, aki 1507 és 1518 között vezette a kolostort, elmozdította a zárda éléről számos bűne miatt, például azzal vádolták, hogy gyereket szült, akinek egy kenti pap volt az apja, aki többször átjárt a kolostorba, Wells meglopta a zárdát, hogy biztosítsa gyereke neveltetését. A források szerint nem sokkal később egy másik apáca is gyereket szült a zárdában, a csecsemő apja egy helybéli nős férfi volt. A zárdában ekkoriban mindössze öt apáca élt, ám egy egyházi vizsgálat szerint meglehetősen botrányos körülmények között. A perjelnő bezárta őket, ha ellenszegültek akaratának vagy „ököllel és lábbal” verte őket.

Amikor 1518-ban a püspök ismét ellátogatott a zárdába állítólag a perjelnő elmondta, hogy az egyik apáca „játszott és hancúrozott” a fiúkkal a kolostorban, és amikor egy raktárba zárta a nőt, három apácatársa betörte az ajtót, felgyújtotta a raktárt és kimenekítette a megbüntetett apácát a barátaihoz, ahol néhány hétig meghúzta magát. Úgy látszik, Wells tisztségéből való leváltása után is a zárda élén maradt, mivel nem említik, hogy leváltása után bárkit kineveztek volna a zárda élére.

Murray szerint a püspöki beszámoló egészen biztosan túlzó, hiszen nyilvánvaló célja az volt, hogy a nagy hatalmú Wolsey bíboros szándékait alátámassza, aki meg akarta kaparintani a zárda vagyonát, hogy egy oxfordi kollégium, a mai Christ Church alapítására használja fel azt.

A vád a hancúrozó apácanőről valójában a kolostor szabad szellemét és gondoskodó magatartását jelzi, amire utalnak az ott eltemetett beteg gyerekek és a leprás is, akiket nyilvánvalóan halálukig ápoltak és nem közösítettek ki.

A Christ Church ebédlője

Ezek a nők nemcsak apácák, hanem üzletasszonyok, tanítók, ápolók és anyák is voltak egy személyben. Próbálták az élet kihívásait megoldani és persze talán megtalálták a módját annak is, hogy néha élvezzék is az életet – mondta el Murray.

Ez is érdekes:

A kísértethajó nem legenda