Kísérleti csodaszert, „kvázi-biológiai” módszert fejlesztettek ki orosz tudósok az orosz forradalom 145 éve született vezére testének tartósítására.

Lenin balzsamozott testének fenntartása a moszkvai Center for Scientific Research and Teaching Methods in Biochemical Technologies feladatai közé tartozik. Az úgynevezett Mauzóleum-csoportba anatómusok, biokémikusok, sebészek tartoznak – írja a Scientific American.

Az orosz kutatók a test fizikai formájának – kinézet, alak, súly, szín, a végtagok rugalmassága, hajlékonysága – megőrzésére törekednek, de nem feltétlenül az eredeti biológiai anyagok megtartásával. Ezért megalkották a "kvázi-biológiai" tudományt, amely eltér az eddig a világon alkalmazott balzsamozási módszerektől. Műanyaggal és egyéb anyagokkal pótolják ki a bőr, és a test több részét, vagyis a múmia egyre kevésbé az, ami egykor volt. A történelem folyamán a balzsamozók az eredeti megőrzésére törekedtek még annak árán is, hogy a test kinézete közben változik – mondta el a Scientific Americannek Alekszej Jurcsák, a Berkeley, California Egyetem professzora, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg Bodies of Lenin: The Hidden Science of Communist Sovereignty címmel.

Amikor Lenin 1924 januárjában meghalt, a szovjet vezetők többsége ellenezte tetemének balzsamozását, rövid időre akarták csak megengedni az embereknek, hogy a halott vezért megnézzék, egyébként úgy tervezték, hogy a Vörös Téren temetik el. De a moszkvai hideg tél két hónapon át jó állapotban őrizte meg természetes körülmények között a testet, miközben a vártnál jóval nagyobb tömeg állt folyamatosan sorban, hogy láthassa. A balzsamozás mellett döntöttek tehát, de hogy elkerüljék a vallási fanatizmus kialakulását, nyilvánossá tették, hogy szovjet tudósok kísérleti módszert dolgoznak ki a tartósításra.

Vlagyimir Vorobjev anatómus és Borisz Zbarszkij biokémikus 1924 márciusa és júliusa között végezte az első balzsamozást, a munkát nehezítette, hogy a halál utáni boncoláskor sok eret eltávolítottak, pedig hatékonyabb lett volna az ép érhálózaton át bejuttatni a balzsamozó anyagot a testbe.

Tömegek akarták látni Lenint, 1924

Az úgynevezett Lenin Lab kutatói mikroinjekciózási technikát dolgoztak ki, de elsősorban a test olyan részein juttattak be balzsamozó anyagokat, amelyek korábban már sérültek. Olyan kétrétegű gumiruhát is készítettek, amelyben a balzsamozó anyag őrizte Lenin állapotát a kiállítás alatt, erre került rá a rendes ruha. Ezután évente egyszer glicerinoldatos fürdőt kapott a tetem, amelyben formaldehid, kálium-acetát, alkohol, hidrogén-peroxid, ecetsavas oldat és nátrium-acetát volt. A kezelés mindig másfél hónapig tartott.

Ez megfelel a hagyományos kezeléseknek, ám egy idő múlva a test elszíneződik, merev, és törékeny lesz, kinézete romlik.

Egyre nehezebb volt a Lenin Lab munkája. Pótolni kellett például az eredeti szempillákat, amelyek az első balzsamozás során tűntek el. Különösen az első években okozott állandó gondot a penészgomba és a ráncosodás, de mesterséges bőrfelületeket készítettek akkor is, amikor Lenin lába 1945-ben megsérült. Újraalkották az orrot, az arcot és a test más részeit, hogy az eredeti módon nézzenek ki. Formázható anyagot állítottak elő paraffinból, glicerinből és karotinból, hogy a bőrt pótolják.

1950-1980 között a labornak már 200 munkatársa volt – mondta el Jurcsák. A Szovjetunió összeomlásakor az intézet állami finanszírozása megszűnt, ám az 1990-es évektől magánadományokból folytatták a munkát – igaz szűkösebb körülmények között.

A halott mellett a szovjet vezetők, jobbra az első Sztálin

Lenin fenntartására tett erőfeszítéseknek nem várt mellékterméke lett. Olyan technikákat találtak fel, amelyeket az emberi gyógyászatban is felhasználhatnak, például speciális berendezést fejlesztettek, amely a véráramoltatást segíti vese-transzplantáció során. De ők hozták létre a "non-invaziv 3-csepp tesztet" koleszterin mérésére. A bőr koleszterinszintjének mérésére szolgáló gyógyászati készüléket ma szabadalom védi és a kanadai PreVu készíti a termékeit.

Ez is érdekes:

A Vine-videók sötét múltja