A 100 000 évvel ezelőtt élt gyerek súlyos agykárosodást szenvedett. Felépült, de egész életében csoportja gondoskodására szorult.

Agyerekkoponya 3D-s rekonstrukciója egyértelműen megmutatta, hogy agykárosodása olyan mérvű lehetett, hogy nem tudott magáról gondoskodni. Ugyanakkor – amint azt régészek felfedezték – halála után rendkívüli gonddal temették el.

Ennek a fogyatékos gyermeknek az ápolása az emberi együttérzés egyik legkorábbi eddig előkerült bizonyítéka – mondta el Hélène Coqueugniot kutatásvezető, a Bordeaux Egyetem munkatársa a LiveScience-nek.

A gyermek csontmaradványait az 1970-es években találták meg az izraeli Qafzeh-barlangban 27 másik töredékes csontvázzal, valamint számos kőeszközzel együtt.

A Qafzeh 11-nek elnevezett gyermek, akinek nemét eddig nem sikerült meghatározni, koponyacsontja jól láthatóan törött volt, eltemetésekor mellkasára szarvasagancsot helyeztek. Amikor a kutatók alaposabban megvizsgálták a törést, kiderült, hogy a gyerek koponyájának felső része tompa ütéstől betört, amitől agysérülést szenvedett. Azt nem tudták megállapítani, hogy a sérülést bántalmazás vagy baleset okozta-e, de az biztos, hogy 12-13 éves korában halt meg, miközben agytérfogata egy 6-7 éves gyermekének szintjén rekedt meg – feltehetően azért, mert a sérülés következtében megállt az agytérfogat-növekedés – mondta el Coqueugniot a LiveScience-nek. A sérülés következtében mozgássérült lett, megváltozhatott személyisége, visszafejlődhetett szociális működése.

Nyilvánvaló, hogy csoportja életében és halálában is gondoskodással vette körül, csakis a társak segítségével élhetett több éven át az agysérülés után. A halotton talált szarvasagancs is meglepő, a többi tetemen nem találtak ilyent, az egész jelenség szokatlan és meghökkentő – mondta el Coqueugniot.

Az együttérzés és gondoskodás eddig előkerült legrégebbi jele 500 000 éves és nem is fajunkhoz köthető. A spanyolországi Sima de los Huesos-barlangban előkerült egy olyan Homo heidelbergensis-csontmaradvány, amelyen születéskori koponyadeformitás látható, de a kisgyermek 5 éves koráig élt, ami azt jelenti, hogy csoportja gondosan ellátta.

A Qafzeh-gyerek fajunk, a modern ember korai példája az együttérzésre és a gondoskodásra – hangsúlyozta a LiveScience-nek Jean-Jacques Hublin, a Max Planck Intézet munkatársa, aki a kutatásban nem vett részt.

Képek: A koponya 3D-s képe, a csontmaradványok az aganccsal, a Qafzeh-gyerek arcrekonstrukciója (?)

Karosszékben: A Qafzeh-barlangban az 1930-as évektől folytatnak feltárásokat. A most vizsgált gyermek, az úgynevezett Qafzeh 11 maradványait 1971-ben találták meg. Én úgy tudom, hogy Pap Ildikó, a Természettudományi Múzeum munkatársa készítette el a gyermek arcrekonstrukcióját (a képen), de a körülményeket nem ismerem. Aki tudja, kérem, ossza meg velünk.

Ez is érdekes:

A kém, aki nőként bukott le