A mumifikálódott tetem több mint 110 évet töltött németországi múzeumokban, de csak most derült ki, ki is valójában.
Sokáig azt gondolták, a nő egy közeli tőzeglápba fulladt egykor, most azonban kiderült, hogy inka és feltehetően rituális gyilkosság áldozata.
A történet valamikor az 1890-es években kezdődött, amikor Terézia Sarolta bajor hercegnő egy dél-amerikai utazás során két múmiát szerzett be, az egyik nagyon hamar elveszett, de a másik eljutott a müncheni Bajor Állami Régészeti Gyűjteménybe.
A gyűjteményt bombatalálatok érték, mozgatták többször is, így aztán mára a nő eredetére utaló források eltűntek – mondta el a LiveScience-nek Andreas Nerlich, a Müncheni Egyetem paleopatológusa. Hogy megtudják, ki lehetett valójában, Nerlich kollégáival először is CT-vizsgálatot végzett rajta.
Kívülről a múmia - amelynek lábai mára elvesztek - feje nagyjában normálisnak látszott, bár a homlokcsontja erősen rongálódott. A vizsgálatok azonban kiderítették, hogy közvetlenül a halála előtt egy éles tárggyal több ütést mértek a koponyájára, az eltörött csontok az agykoponyába estek és még most is ott vannak. Miután meghalt, a nőt az Atacama-sivatag homokjába temették nem túl mélyen, s a homok a testből a nedvességet kiszívta, így mumifikálva természetes körülmények között a tetemet.
Bizonyos jelek arra utaltak, hogy a nő inka eredetű. Például inka szokás szerinti koponyadeformáció figyelhető meg, és a csontstruktúra is dél-amerikai és nem európai népességekre jellemző. A vizsgálatokból kiderült, hogy valamikor 1451-1642 között élt. A jól megőrződött hajban máig megmaradt alpaka- vagy lámaszőrből készült pánt is dél-amerikai eredetr
e utal. De a végső bizonyítékot az izotópelemzések jelentették. A különböző élelemben különböző arányú a szén- és a nitrogénizotóp, ezeket elfogyasztva ez bekerült a szervezetbe, és a hajba felszívódva megőrződött. Így viszonylag pontosan meg lehetett állapítani, hogy a nő a mai Peru vagy Chile tengerparti részén élt, és étkezése alapját a halak és a kukorica adta. Halálakor 20-25 éves volt.
A bélszövet DNS-elemzése azt is kimutatta, hogy kora gyermekkorától Chagas-kórban szenvedett, ami a vérben élősködő egysejtű élőlény (Trypanosoma cruzi) okozta fertőző megbetegedés, ami szív- és bélproblémákat okozhat.
Hogy miért ütötték fejbe, azt csak találgatni lehet, ám a rituális gyilkosságok gyakoriak voltak az inkák körében. Talán éppen azért tartották a nőt feláldozhatónak, mert beteg volt és úgy gondolták, amúgy sem élne sokáig – mondta el Nerlich.
Képek: fenn a hercegnő, az inka múmia, Ottó
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek