Hajmeresztő történetekkel és halandzsa nyelvvel bolondította a londoni úri társaságot a híres fantaszta. Ő az egyik hőse a Cambridge-i Tudomány Fesztiválnak.
Az 1704-ben megjelent Formoza története részletesen leírja a szigetország (ma Tajvan) lakóinak kultúráját, nyelvét, szokásait. A könyvet egy formozai bennszülött írta, aki jezsuita misszionáriusokkal került Európába. De persze ebből semmi nem igaz.
Valójában a szerző, aki magát George Psalmanazarnak nevezte, fehér bőrű, szőke hajú francia volt, aki soha nem hagyta el Európát. A könyv minden egyes részlete légből kapott mese. Psalmanazar egy fantaszta volt, aki valós életét egy elképzeltre cserélte le. A csalás pedig olyan kiválóan sikerült, hogy valódi nevét a mai napig nem sikerült kinyomozni.
Psalmanazar halála után ugyan megjelent önéletrajza, ám abban is homályban hagyta a valós adatokat. A férfi feltehetően a provence-i Languedocban született valamikor 1679-1684 között, majd jezsuitáknál nevelkedhetett. Psalmanazar magáról azt írja, nyelvzseninek született, akinek nem volt szüksége formális oktatásra.
Fiatalemberként már hamisította saját élettörténetét. A helyi templomból egy köpenyt elemelve útnak indult, hogy ír katolikus zarándokként járja be Európát. Ez a történet azonban hamar lelepleződött, mivel sokan jártak Írországban, és gyorsan rájöttek, hogy a fiatal francia hazudik. Psalmanazar tehát jóval messzebbre szárnyalt képzeletben és megalkotta először a Japánból, majd a Formozából érkezett bennszülöttet.
Hogy a sztori hihetőbb legyen, pogány naptár szerint kezdett élni, nyers húst evett és olykor halandzsa nyelven beszélt. Ha valakinek feltűnt francia akcentusa, kész volt a válasszal: francia és angol jezsuita misszionáriusok tanították.
Amikor Psalmanazar Angliába érkezett, hamar híre ment a különös utazónak és a londoni társaság kedvence lett. Ekkoriban írta meg a Formoza történetét, amelyben olyan hajmeresztő részletekkel „szolgált”, mint például hogy a nemesek föld alatti palotákban élnek és reggelire viperavért isznak, a bűnösöket megeszik és minden évben több ezer gyermeket áldoznak vérszomjas isteneiknek.
Psalmanazar történetei manapság nevetségesnek tűnnek, de a korabeli angol közönség minden szavát elhitte. Psalmanazar könyve akkora siker volt, hogy hamarosan két újabb kiadás látott napvilágot Angliában, majd kiadták francia és német nyelven is. Hamarosan meghívták, hogy tartson előadást a formozai kultúráról tanult professzoroknak és tanítsa az (általa kitalált) nyelvet Oxfordban.
Persze akadtak kétkedők, de a franciának mindenre volt válasza, a fehér bőrét azzal magyarázta, hogy ő is föld alatti palotában élt, bőrét soha nem érte napfény. Azoknak a jezsuita misszionáriusoknak pedig, akik valóban megjárták Formozát, és elmondták, hogy Psalmanazar hazudik, senki nem hitt, mivel Európában akkoriban nagyon nem kedvelte a rendet.
Psalmanazar csillagának akkor áldozott le, amikor európai felfedezők és utazók valóban eljutottak Formoza szigetére kezükben a francia formozai szótárával, és kiderült, hogy az égvilágon semmi sem igaz a meséiből.
Psalmanazar Londonban húzódott meg papként, idős korában teológiai pamfleteket írt. Élete utolsó éveiben megírta önéletrajzát meghagyva, hogy csak halála (1763) után adhatják ki. Ő maga a XXX memoárjai címet adta a könyvnek.
A kiállítás középpontjában a Psalmanazar-jelenség áll, amely jól példázza, mennyire megőrült a 18. századi Európa új helyek felfedezéséért, ismeretlen emberek és civilizációk megismeréséért – mondta el Mark Nicholls, a cambridge-i St John’s College könyvtárosa a PastHorizonsnak.
Képek: jelenetek a könyvből (fenn utólagos színezés), lenn a francia fantaszta
Karosszékben: A jezsuita rendet Loyolai Szent Ignác alapította a 16. században. A jezsuiták gyakorlatilag megállították a reformáció terjedését, sőt, több országban (köztük nálunk is) nagy tömegeket térítettek vissza a katolikus hitre. A sikeres missziók és az oktatásban kifejtett tevékenységük miatt jelentős befolyásra tettek szert, olyannyira, hogy Európa uralkodói már veszélyesnek érezték hatalmukat. 1773-ban a pápa feloszlatta a Társaságot. 1814-ben VII. Piusz azonban visszaállította a rendet.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek