A megfejthetetlennek vélt kézirat gyönyörű növényábrázolásai közül többet Közép-Amerikában honos növényfajokkal azonosítottak.
Arthur Tucker amerikai botanikus azt állítja, a kéziratban található 303 növényből 37 olyant tud biztosan azonosítani, amelyek a mai Mexikó területén növekedtek a 15-16. században. Ennek alapján pedig úgy véli, hogy a könyvet nahuatl azték nyelven írták.
Miként azt a Kódok: MS 408, az elátkozott Voynich-kézirat című posztban is írtam, a kéziratot 1912-ben találta meg egy olasz monostorban Wilfred Voynich könyvgyűjtő. Eredete azonban homályos, szénizotópos vizsgálatok a kézirat keletkezését 1404 és 
1438 közé teszik.
Szövegét és gondosan megfestett, olykor bizarr, olykor szép képeinek értelmét eddig még senkinek sem sikerült megfejteni, sokan úgy gondolják, hogy azért, mert nincs is értelme, halandzsa az egész. Halandzsázáshoz azonban meglehetősen nagy munka volt a 240 borjúbőrpergamen-lapoldalas könyv összeállítása – írja a Daily Mail.
Az interneten nagy méretben (ezen az oldalon) is hozzáférhető kéziratot számtalan kriptográfus elemezte már - eredménytelenül.
Arthur Tucker, a Delaware Egyetem botanikusa most más megközelítést alkalmazott és a növényeket elemezte.
Azonosságokat talált a kéziratban lévő növényábrák és 16. századi közép-amerikai források képei között – írja az American Botanical Council weboldalán megjelent tanulmányában.
Például felfedezte egy szappanfa-féle (xiuhamolli) képét is, amely egy 1552-es közép-amerikai kódexben is látható, vagy a Cruz-Badianus-kódexben látható Ipomoea murucoidest szintén a Voynich-kéziratban.
Tucker úgy véli, ha a kéziratot tényleg nahuatl nyelven írták, akkor ezeknek a növényeknek a nevei szerepelnek valahol a szövegben és ez alapja lehet 
egy újabb megfejtési kísérletnek. Például felfedezte, hogy egy kaktusz-ábra közelében a ‘nashtli’ szöveg látható, amely talán a ‘nochtil’ szó variánsa, ami nahuatl nyelven fügekaktuszt jelent.
A nahuatl nyelv a mai Közép-Mexikóban alakult ki a 7. században és jobbára az aztékok beszélték. A spanyol hódítók megjelenése után, a 16. századtól írásmódja latin betűkre cserélődött. A nahuatl nyelv különféle verzióit ma is beszélik mintegy 1,5 millióan Közép-Amerikában.
Képek: középen a fügekaktusz, lenn a jamgyökérféle Dioscorea remotiflora American Botanical Council
Karosszékben: A Voynich-kézirat első ismert tulajdonosa Georg Baresch alkimista volt a 17. században, ekkorról az első írott utalás is a kéziratra. Baresch halála után a kézirat Jan Marcihoz, a prágai Károly Egyetem igazgatójához került, aki elküldte Kirchernek, a Collegium Romanum jezsuita tudósának a könyvet. A kísérőlevélben Marci azt írta, hogy a kéziratot eredetileg II. Rudolf német-római császár vásárolta a 17. század legelején, mivel Roger Bacon (13. század) munkájának gondolta. Ezután a kéziratot feltehetően a Collegium Romanumban őrizték, míg 1912- Wilfrid M. Voynich meg nem vásárolta. 1969-ben került adományozás útján a Yale Egyetemre. Ma is ott őrzik.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek