Törvényszakértői módszerekkel rekonstruálták a félelmetes Robespierre arckoponyáját.

A francia forradalom egyik hírhedt vezetőjének, Maximilien de Robespierre-nek a halotti maszkját Madame Tussaud (akkor még Anna Maria Grosholtz) készítette el a férfi kivégzése után.

Madame Tussaud fiatal lányként kitanulta a viaszszobrászat mesterségét, ám a francia forradalom gyilkos sodrában őt is halálra ítélték. A guillotine-tól az mentette meg, hogy elvállalta, viaszmaszkot készít a híres kivégzettek arcáról.

Phillipe Froesch törvényszéki szakértő most megalkotta Robespierre arcrekonstrukcióját a Madame Tussaud által az 1794. július 28-án kivégzett forradalmár fejéről – amit a beszámolók szerint a guillotine elé helyezett kosárból emelt ki - készített viaszmaszk alapján.

Madame Tussaud magával vitte az eredeti maszkokat, amikor 1802-ben Londonba költözött, de korábban másolatokat készített róluk. Az egyik ilyen másolat maradt fenn az Aix-en-Provence-i Természettudományi Múzeumban, s ezt használta fel Froesch a rekonstrukció elkészítéséhez, amelyet ahhoz a dokumentumfilmhez alkotott meg, amelyet híres férfiak és nők betegségeiről forgatnak – nyilatkozta Froesch a Times-nak.

Froesch 3D-s kézi szkennerrel minden részletet beszkennelt a viaszmaszkról, majd az FBI által is használt eljárással megalkotta az arcot, aminek végeredményeként egy erősen himlőhelyes, sápadt és fáradt férfi arca bontakozott ki.

A megviselt vonású férfi egyáltalán nem volt olyan jóképű, mint amilyennek a korábban róla készült ábrázolások mutatták.

A neves orvosi szaklapban, a Lancetben megjelent tanulmányában Froesch azt írja, megvizsgálták a férfi betegségeiről beszámoló korabeli forrásokat is és kiderült, hogy a 36 éves Robespierre-nek látási zavarai, gyakori orrvérzése (minden éjjel friss vérnyomok látszottak a párnáján), sárgasága (“sárgás színű bőr és szem”) volt, aszténia, általános testi gyengeség (“állandó fáradtság”) és kiújuló lábszárfekély kínozta, arcát himlőhelyek borították. Szeme és szája idegesen rángatózott. A tünetek 1790 és 1794 között fokozódtak, a lefejezése előtti napon pedig állkapcsát ismeretlen körülmények között lövés érte.

A diagnózis Froesch szerint: súlyos szarkoidózis (gyulladásos folyamat), amely a beteg szemére, felső légútjaira, májára és hasnyálmirigyére is kiterjedt.

Nem tudjuk, milyen kezelést kapott Robespierre személyi orvosától, Joseph Souberbielle-től, de a gyümölcsfogyasztás biztosan része volt, mivel feljegyezték, hogy a zsarnok forradalmár rengeteg narancsot evett. A kor szokásai szerint fürdőkúrákat is vehetett és eret is vághattak rajta.

Nem lehet Souberbielle szemére vetni semmit, hiszen a korban még nem ismerték ezt a betegséget, először 1877-ben írta le a brit orvos, Sir Jonathan Hutchinson – írja Froesch a Lancetben.

Kép: The Guardian

Karosszékben: A félelmetes Robespierre a forradalom kitörése után 1789-ben a rendi gyűlés képviselője lett. A radikális jakobinusok vezetőjeként szorgalmazta XVI. Lajos kivégzését. 1793-ban a Közjóléti Bizottság elnöke, a valóságban diktátor lett. Elkezdődött a jakobinus terror időszaka, amelynek szellemi vezére volt. Több ezer embert végeztek ki, majd Robespierre addigi társai ellen fordult. Végül puccsot szerveztek ellen, ennek során szerezte a lövést az állkapcsába, majd másnap kivégezték. Nem sokan sajnálták.

Ez is érdekes:

Valkűr kukucskált a földből