A bárkibe belevágható fejsze lett a kedvelt fegyver Európa északi részén, a mai Norvégiában, miután a Római Birodalom összeomlott.

500 körül a nagyobb szövetségek egymással marakodó kisebb csoportokra bomlottak, kedvelt harci fegyverük pedig a bárkibe belevágható fejsze lett.

Ez derült ki Ingrid Ystgaard, a Norvég Technológiai és Természettudományi Egyetem munkatársa kutatásaiból.

A 400 és 600 között fennállt kőerődöket váratlan gyorsasággal sorsukra hagyták 500 körül. A miértre a választ közép-norvégiai fegyveres temetkezések adták meg. Mintegy 100 db. olyan, 400 és 500 közötti temetkezést tártak fel, ahol a sírokba az elhunyt fegyverét is a halott mellé temették. Kiderült, hogy 400 körül, amikor a Római Birodalom még állt, a római harcmodorra jellemző fegyvereket, kétélű kardot, lándzsákat, gerelyeket és pajzsokat temettek.

A római harcmodor elterjedt a birodalmon kívül eső északi területeken is, ez a harc bizonyos szabályok szerint folyt és fejszét nem használtak a szembenálló felek. Mégis a vizsgált sírokban 500 körül kezdtek megjelenni a fejszék – mondta el Ystgaard a ScienceNordicnak.  A fejsze akkor volt halálos fegyver, ha valakibe bele lehetett vágni, vagyis az ilyen harchoz nem széles csatamezők kellettek. Ha az úton vagy saját otthonában akartad elkapni az ellenfeledet, akkor kellett a fejsze. Persze ez már egy megváltozott harcmodor része volt - mondta el Ystgaard a ScienceNordicnak.

A fejsze a káosz bizonyítéka. A Római Birodalom összeomlott és ez súlyosan hatott a birodalmon kívül eső észak-európai területekre is. Európa válságban volt, eltűntek a megszokott kereskedelmi partnerek, amiként a jól bevált kulturális hatás és tudásbázis is. Ez pedig a mai Norvégiát káoszba taszította.

Úgy gondolom, az erődök pusztulása és a fejszék megjelenése összefügg egymással. Nem a távoli vidék az ellenség többé, hanem a szomszéd, aki ellen embereket gyűjtök, akik azonban bármikor átállhatnak a másik oldalra. Ez nagyon durva, aki kapja, marja időszak volt. De nem tartott sokáig, 600 körül a kisebb hadurak eltűntek, jelentéktelen kiskirályok kezében összpontosult a hatalom. Újabb 200 év múltán pedig egy vad törzs megtámadta az észak-angliai Lindisfarne-t a mai Norvégia felől, és ezzel elkezdődött egy újabb történet, a vikingek kora - mondta el Ystgaard a ScienceNordicnak.

Képek: a vizsgált sírokban talált egyik fejsze (ScienceNordic), norvég lelőhelyen talált ókori római tárgyak, a Lindisfarne-i támadás

Karosszékben: A viking törzs a 8. század végéig egy ismeretlen északi kereskedőnép volt, akik jól értettek a hajózáshoz. 793-ban megjelentek az észak-angliai szigeten álló Lindisfarne-i kolostornál, amit a 7. század végén emelt Szent Cuthbert britanniai térítő, a szerzeteseket lemészárolták, majd magukkal vittek minden értékeset. Eleinte isten büntetésének vélték a váratlan és brutális rajtaütést, de a támadások egyre gyakoribbak lettek, s csakhamar kiderült, hogy egy feltörekvő új nép, a vikingek jelentek meg Európa színpadán.

Ez is érdekes:

Éhínség Jeruzsálemben