Gyermekcsináló hónap volt az ókori Egyiptomban július, augusztus. A jelenségnek vallási gyökerei lehettek.
A Lana Williams, a Central Florida Egyetem professzora vezette kutatócsoport az egyiptomi Dakhla-oázis 1800-1700 éves temetőjét tárta fel.
A Kairótól 720 kilométerre délnyugatra lévő oázis temetőjébe a közeli ókori Kellisz városából temetkeztek, amelynek több ezer lakosa volt.
A város virágkorát a Kr. u. 2-3. század körül élte, amikor Egyiptom már római irányítás alá került és az új vallás, a kereszténység rohamosan terjedt, de még a hagyományos ősi egyiptomi hiedelem világ is jelent volt – mondta el Lana Williams a LiveScience-nek.
A kutatók az oázisban 765 sírból 124 olyan apróság csontmaradványait tárták fel, akik a fogamzás utáni 18-45. héten haltak meg.
A száraz, meleg klíma kiválóan megőrizte a maradványokat, ezért tudták pontosan meghatározni a halál időpontját és a halottak korát. A hónap azonosítását pedig a sír tájolása segítette, ami mindig pontosan a felkelő nap felé néz – mondta el Williams a LiveScience-nek.
Az eredményeket összevetettek a történeti forrásokkal és arra jutottak, hogy a születési csúcs a lelőhely környékén március és április hónapban volt.
Alátám
asztja a kutatók feltételezését az a tény is, hogy a temetőben talált szülőképes korú nők halálozási csúcsának hónapja is márciusra és áprilisra esett, amely a szüléssel kapcsolatos halálozásra utalhat.
A gyerekcsinálási kedv feltehetően egybeesett a Nílus áradásával, mivel az ókori egyiptomi hiedelemvilágban ez a termékenységet jelezte. A Dakhla-oázis lakói úgy tudták az életet adó vizük is a Nílustól függ, a termékenységet pedig a folyó áradása után lerakódott iszapréteg biztosítja.
Jól látható jelei vannak annak, hogy az oázisba keresztények temetkeztek, de gondolatvilágukban és szokásaikban még sok mindent megőriztek az előző korokból, a Nílusnak a termékenyéggel összefüggő képzete pedig több évezredes hagyomány volt az ókori Egyiptomban - mondta el Williams a LiveScience-nek.
Képek: Királyné gyermekével, szülő nő (Dendera), Kellisz romjai
Karosszékben: Ha jól értem, ezek elvetélt magzatok vagy néhány hetes csecsemők lehettek, szokatlannak tűnik, hogy ilyen picinyke csontok megőrződtek, de ott a klíma valóban jól megőriz mindent a földben. Kellisz ma romváros, arabul Ismant el-Kharabnak (a romos Ismantak) hívják és mintegy 2,5 km-re keletre esik az oázistól. A város t valamikor 392 után elhagyták lakói és csak az 1940-es években sátoroztak benne újra beduinok. Ott található Egyiptom egyik első, ma már szintén romos keresztény temploma is.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek