Köszönöm a támogatást

A blog a Facebookon

Látogatók (2012.05.10-től)

Utolsó kommentek

Korábbi bejegyzések

Feedek

Címkék

afrika (2) agyaghadsereg (2) akkád (2) ale (2) alexandrosz (2) amerika (2) anglikán (2) angolszász (2) angolszászok (2) antecessor (2) antik (2) antropológia (4) apolló (3) aranysisak (2) arcrekonstrukció (3) armada (2) ásatás (2) asszíria (3) athén (2) atomháború (2) australopithecus (3) autizmus (2) aviatika (13) baál (2) babilon (2) babona (3) biblia (4) bizánc (2) bolzano (3) borgia (2) boszorkány (3) britannia (3) bronzkor (4) buddhizmus (2) bulgária (2) búvárrégészet (30) cár (3) carter (2) dánia (2) denisovai (2) desperate dan (2) dionüszosz (2) dornier (2) Down-szindróma (2) drake (3) drakula (3) dundee (3) dzsingisz kán (2) ecsegfalva (2) egyiptom (16) egyiptománia (2) ehnaton (5) első világháború (2) emberré válás (10) enigma (2) erectus (2) érmék (2) evangélium (4) evolúció (4) expedíció (2) expedíciók (3) fáraó (2) felfedezések (18) felfedezők (2) fémkereső (4) filmtörténet (5) firenze (2) fizika (3) flamand (2) floresiensis (3) földművelés (4) forradalom (2) fosztogatás (3) fotótörténet (8) francia forradalom (2) franco (2) franklin expedíció (2) genetika (3) germánok (4) gulag (3) gyeniszovai (3) hadrianus (2) hadtörténelem (3) hadtörténet (2) hajóroncs (4) hajóroncsok (5) hajózás (2) harald (2) harangedényes (2) háromkirályok (2) hasfelmetsző jack (2) heidelbergensis (3) hellénisztikus (2) hellenizmus (5) herculaneum (2) heródes (2) hidegháború (4) himmler (2) hippokrasz (2) hitler (16) hobbit (3) holokauszt (3) homo (12) Homo erectus (2) homo habilis (2) homo sapiens (3) hunyadi (2) húsvét (3) inka (4) irodalom (8) irodalomtörténet (13) jégember (2) jeruzsálem (5) jézus (3) jordánia (3) kalózok (4) kán (2) karácsony (3) katakombák (3) kelta (3) kelták (8) kémek (4) kenya (2) kereszténység (8) keresztesek (3) kína (5) kincsvadász (2) kódfejtés (6) kódok (3) kolumbusz (3) konyha (2) kormeghatározás (2) középkor (70) Közép Amerika (2) kriptográfia (2) kultúra (19) láp (3) leonardo (12) líbia (2) Lineáris A (2) londinium (2) maja (3) maják (4) makedónia (2) marx (2) második világháború (48) matematika (3) mediciek (2) meteorit (3) mezopotámia (4) michelangelo (3) mikulás (2) minósz (2) mitológia (2) mona lisa (2) mongólia (2) műkincs (44) műkincs-fosztogatás (2) műkincspiac (2) műkincsrablás (4) múmia (11) múmiák (9) művelődéstörténet (107) művészet (4) náci (4) nácik (9) Nagy Sándor (2) nagy sándor (2) napóleon (7) nápoly (4) napraforgók (2) neander-völgyi (8) Neander völgyi (2) nefertiti (4) neolitikum (7) neolitikus (5) néprajz (2) népvándorlás (3) nobel (2) nyelvészet (2) nyelvtörténet (5) ókor (98) olaszország (2) olimpia (2) olvadó tehén (2) őskor (31) őstörténet (3) ötzi (3) pamukkale (2) partraszállás (2) pazirik (3) pele (2) peru (2) pestis (4) pompeji (4) ppna (2) prága (2) RAF (2) régészet (4) rembrandt (3) reneszánsz (5) repéstörténet (3) repülés (4) repüléstörténet (9) restaurálás (2) római birodalom (33) római kor (46) roncskutatás (6) roncsok (5) salai (2) sapiens (3) seracini (2) sforza (2) Shakespeare (2) sírrablás (2) skócia (2) sporttörténet (2) Stonehenge (2) szakkara (2) szardínia (2) szarmata (2) szesztilalom (2) sziklarajzok (3) szíria (2) szkíta (2) szkíták (4) szonár (2) táblásjáték (2) talajradar (2) találmányok (2) tengeralattjárók (3) térképek (3) tetoválás (4) theo van gogh (2) titanic (3) tollense (2) torinói lepel (2) törökök (3) törökország (6) török kor (2) törvényszéki (3) tower (2) tőzegláp (2) trákok (3) trepanálás (2) tudomány (10) tudománytörténet (3) tudor (2) Tudorok (2) tudorok (4) tutankhamon (4) tűzhasználat (2) uffizi (3) újkor (3) újvilág (4) unesco (2) vallástörténet (2) vámpírok (2) van gogh (5) vatikán (2) velence (2) vezúv (2) VIII. Henrik (3) viking (2) vikingek (8) világháború (34) világháborúk (5) vincent van gogh (2) viselettörténet (4) wilkinson (3) york (2) zahi hawass (2) zenertörténet (4) zenetörténet (6) Címkefelhő

Bejegyzéseim naptáron

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Valaki halott a képeken

2013.01.30. 19:30 :: Juhari Zsuzsanna

Morbid szokás dívott a viktoriánus Angliában. A középosztálybeliek szívesen fotografáltatták magukat frissen elhunyt rokonaikkal.

post3.jpg 

A dagerrotípia feltalálása 1839-ben forradalmasította a portrékészítést.

Sokkal olcsóbb és egyszerűbb volt, mint portréfestést rendelni festőművészektől.

Nem csoda, ha hamar elterjedt a középosztályban, sőt a szegényebbek között is, az ünnepi fotográfiarendelés.

A megrendelők felöltöztek vasárnapi ruhájukba, elmentek a műterembe és elkészíttették portréjukat.

A viktoriánus Angliában azonban hamar kiterjesztették a szokást a halottakra is.

A 19. században a halál utáni, úgynevezett postmortem fotózás szokását ismerték egész Európában – idézi fel a DailyMail, de csak a temetési szertartás részeként. Angliában azonban a halottat úgy helyezték el, mintha még élne, és családtagokkal körülvéve fotografáltatták a halottat.

A 19. században még nagyon magas volt a csecsemő- és kisgyemek-halandóság, talán ezzel függött össze, hogy főként halott gyerekeket fotografáltattak az anyjuk karjában, vagy székre fektetve.

Szívesen örökítették meg magukat halott post4.jpgfelnőttekkel is, őket jobbára székbe ültetve helyezték el, de többnyire olyan pózban, mintha még élne.

Ennek érdekében a halott szemét igyekeztek nyitva tartani, ha ez nem sikerült, akkor előszeretettel rajzoltak pupillát a halottra utólag a nyomaton.  

Az orcákat is rózsásra színezték, mivel egyértelműen élőnek szerették volna láttatni az elhunytat.

A szokás a 20. század elején hirtelen eltűnt.

 

 

 

 

 

 

 

 


post5.jpg

 

Képek: DailyMail

Karosszékben: A fotográfusok speciális állványokat is alkalmaztak felnőttek fotografálásához, ezeknek állítható részei voltak, azok segítségével támasztották meg a frissen, vagy olykor már nem is olyan frissen elhunytat. Némileg érthető a kifejezés, hogy „hülye angol”…

 

 

 

nettle_fabric_529936635.jpg 

Ez is érdekes:

Csalánszövetbe tekert maradványok

32 komment

Címkék: fotótörténet fotográfia dagerrotípia

A bejegyzés trackback címe:

https://juharizsuzsanna.blog.hu/api/trackback/id/tr725053738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tommygun 2013.01.30. 23:01:10

A szokás nem tűnt el, legalábbis az USA-ban egész üzletág épült a halott gyerekek fotózására. Google: NILMDTS azaz Now I lay Me Down To Sleep.

sánta vas 2013.01.31. 08:11:38

Érdekes, hogy mennyire meg tud változni a társadalom hozzáállása bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Amikor Ady meghalt teljesen természetes volt, hogy az újság címlapjára tették a ravatalon lévő költő közeli fotóját,viszont óriási botrány lett volna, ha egy lengén öltözött nőt választ a címoldalra valamelyik lap.
Ma viszont épp fordítva van:szinte bármit ki lehet tenni a címoldalra, viszont egy halott ember szerepeltetése(különösen ha a közösség ismert tagjárol van szó) tabu.

Alaister Grand 2013.01.31. 08:11:44

Fájdalmas lehetett.
De érthető.

Dr. Sör Kálmán · http://www.itallexikon.hu 2013.01.31. 08:11:50

Érdekes, nem gondoltam volna. Mondjuk, ha nem volt kép az illetőről addig, még logika is volt benne.

Rendíthetetlen Álamkatona 2013.01.31. 08:12:00

A dagerrotípiánál nem volt még ilyen rövid az exponálás, még elég sokáig kellett mozdulatlanul maradni, hogy a kép éles legyen, fél, egy percet is akár. A halott ideális fotóalanynak bizonyult. Nem izgett-mozgott, nem mozdult bele a képbe. Nemdebár?

Rendíthetetlen Álamkatona 2013.01.31. 08:12:05

Ja,amúgy a Bors még ma is fotóz halottakat...

miislegyenanicknevem 2013.01.31. 08:12:10

Talán, mert nem volt róla életében kép, és nem akarták elfelejteni, hogy nézett ki?

fátum 2013.01.31. 08:12:16

És később, amikor a filmet feltalálták, nem csináltak velük bábfilmeket?

charlie 2013.01.31. 08:31:17

Ööö, ez felénk a mai napig szokás, a temetés fényképezésével együtt.

2013.01.31. 08:31:59

@sánta vas: Bizony, emlékszem, hogy pár éve egy lakótelep háborodott fel, mert a telepen lévő templom urnafalat épített. Ki voltak akadva a lakók, hogy ha reggel kinéznek az ablakon, kvázi egy temetőt fognak látni.
Spanyolországban jártam egy temetőben, olyan volt mint egy park. Padokkal, fasorokkal, szépen rendben tartva, egy cseppet sem éreztem nyomasztónak.
A napokban volt egy cikk arról, hogy lehetővé teszik, hogy a rokonok készítsék fel a holttestet a temetésre. Egy boncmester mondta, hogy a pályafutása alatt 3 ilyen kérés volt, abból ketten végül nem tudták végigcsinálni. Elgondolkodtam rajta, hogy régen ez természetes dolognak számított, vajon ki csinálta volna meg a jobbágyok helyett? A szeretett rokon testének az utolsó tisztesség megadása családi ügy, rokoni kötelesség volt és meg is tudták csinálni. A halállal kapcsolatos viszonyunk nagyon eltorzult.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2013.01.31. 08:45:03

A poszt érdekes, de tipikus huszonegyedik századi szemmel tekint erre a szokásra, a digitális fényképezőgépek világából.
Nem csak angolok csinálták, elterjedt szokás volt abban az időben. Pontosan azért, mert a fényképezés, már létezett, de közel sem volt olyan olcsó és hétköznapi dolog, mint manapság, érdemes megnézni mondjuk a dédszüleinkről készült képeket, hát, nem minden héten fotóztak...
Valahol nagyon is érthető, hogy mivel volt rá lehetőség, szerettek volna képet őrizni egy olyan családtagról, akiről esetleg életében nem készült kép.
@sánta vas: Teljes mértékben egyetértek.

adhuvbeigiqe upiugtqeőoqőoqqe 2013.01.31. 08:49:30

@nemorino:
Igen. A 19.század utolsó felében kezdtek elterjedni a közkórházak a világ fejlettebb felén. A súlyos betegek vagy csak a szimplán nagyon idősek is ott haltak meg. Egyre ritkább volt, hogy a halál a maga természetességével mutatkozzon meg a családban (otthon) így a halál "elidegenült" és misztikussá vált.

Sárga Király 2013.01.31. 10:39:00

Már csak azt kell eldönteni, ki a halott a képeken.

Vakmacska 2013.01.31. 10:39:54

@nemorino: igen, itt a képeken a gyerekek is szeretettel, tisztelettel fel vannak öltöztetve, megfésülve, volt egy sajtófotós kiállításon egy csángó néni is, ravatalon, a legszebb ruhájában, szépen...míg a mi szeretteink sokszor ruhátlanul, boncolás után szétszabdalva, lealázva, ide-oda lökdösve, neadjisten elcserélve kerülnek az utolsó útra, régóta töröm a fejem, miért bánunk ma így velük, Polcz Alaine szerint soha kultúra még ilyen méltatlanul nem bánt a halottaival mint a mai "fejlett civilizáció", főleg itthon.

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2013.01.31. 10:46:48

Azok a cikkben említett "állványok" igazából speciális székek voltak: a fejet és a kezeket külön-külön tartotta egy-egy kar, ami a székhez volt rögzítve. Erre a korai fényképezőgépek nagyon hosszú, kb. 3-30 perces (!) expozíciós ideje miatt volt szükség, ugyanis az objektívek még elég kezdetlegesek voltak. A problémát egy magyar oldotta meg 1841-ben: Petzvál József tervezte meg (és a Voigtländer cég készítette el) a világ első, optikai törvényszerűségek alapján _megtervezett_ objektívjét, amivel az expozíciós idő már "csak" pár másodperc volt.
Ennyit meg már bármelyik modell kibírt mozdulatlanul portréfotózás közben. ;)

matoran 2013.01.31. 10:47:44

Mivel 19. századi képekről van szó, a cikk címe helyesen az lehetne, hogy "Mindenki halott a képeken"...

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.01.31. 10:51:10

hát ez se semmi szokás volt. :S

@matoran: ebben van valami.:D

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2013.01.31. 10:53:56

Ja, és még annyit, a post mortem fotókat ma sokan gyűjtik, az ilyen daguerrotípiák, üvegnegatívok a normál fényképek többszörösét érik.
Manapság már azért sem divat ez, mert úgy általában az amatőr fényképészet terjedésével az igény is megszűnt. Ma már esküvőkor sem megy a pár műterembe, nem igénylik (sajnos).

pamut 2013.01.31. 12:04:20

Az utolsó képen ki a halott?

_Epikurosz_ 2013.01.31. 12:07:21

Az egy skót mondás, hogy "hülye angolok, angol hülyék".

Ló Elemér 2013.01.31. 12:08:15

Szerintem legtöbbjükről ez volt az első (és utolsó) fénykép, kellett az emlék a családnak. Egyébként meg nem is az a súlyos, amit a halottainkkal művelünk, hanem a halál előtti végső időszak, amit most általában kórházban, gépekre kötve és majdnem mindig egyedül, családtagok nélkül tölt a haldokló. A családunkban utoljára nagyapám halt meg otthon, családja körében (harmadik agyvérzés után már nem vitték kórházba, mert legfeljebb egy lélegző bábu lett volna belőle). Aztán jöttek a mosdató-öltöztető-sirató asszonyok, a virrasztás és a halála után 2 nappal a háztól vitték egyenesen a sírhoz. És senki nem riadozott, feküdt szépen felöltöztetve az ágyban és aki akarta, megnézhette még utoljára, vigasztalhatta az özvegyet és ihatott egy jót az öreg borából. Igaz, nem kánikula volt, hanem ősz vége és a halál beállta után nem fűtötték azt a szobát, de ez volt minden. Persze ez 1973-ban volt és egy kis faluban.Ma meg úgy bánunk az elhunytakkal, mintha mindegyik bubópestisben halt volna meg.

Nefernefernefer 2013.01.31. 12:08:36

Ha nem tudnám, mi a téma, az utolsó két képről nem tételezném fel, hogy halottat is ábrázol.
Igen, nagyon más a hozzáállásunk a halálhoz manapság, de azért nem bánom, hogy így van. Nem vagyok finnyás, érdekel is a téma, de nem szívesen öltöztetném, mozgatnám a halott szeretteimet.

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2013.01.31. 12:15:51

A szokás Spanyolországban egészen a 20. század közepéig megvolt, itt sok képpel illusztrálva: wangfolyo.blogspot.hu/2012/01/holtak-fagyott-fenye.html

rdi 2013.01.31. 13:32:09

Erről az egészről nekem a Más-világ (vagy Másvilág?) c. fim jut eszembe, (Nicole Kidman főszereplésével), abban volt ilyesmi. Illetve a halottakról készült fényképek jelentették végül a történet "kulcsát". Nem akarom lelőni a lényeget, érdemes megnézni a filmet!

Állítsuk meg a ......... 2013.01.31. 13:32:32

@nemorino:

Szerintem senki sem szeretne urnafalat csodálni az ablakából, igazuk volt a tócóskertieknek.
Nekünk már nagyon furcsa ez a szokás.
Kolleganőm a halott férjéről készült képeket rakta ki az íróasztalára és azt nézegette egész nap, mi rosszul voltunk tőle rendesen.

2013.01.31. 15:57:12

@Salemi boszorkány: "Szerintem senki sem szeretne urnafalat csodálni az ablakából, igazuk volt a tócóskertieknek."

Engem nem zavarna. Igaz az én anyámék egy volt temetőben építkeznek, én azzal a tudattal nőttem fel, hogy az ágyam alatt csontvázak vannak. :-)

sánta vas 2013.01.31. 17:22:15

@Salemi boszorkány: Ez már a ló másik oldala. Viszont szerintem akkor se helyes a mai társadalom viszonya a halálhoz.Nem képes az emberi élet lezárásaként tekinteni rá ,csak és kizárlólag a halállal kapcsolatos sérelmeit, és veszteségeit hajlandó számon tartani. Példásul egy idős ember búcsúztatásának ünnepélyes aktusnak kellene lennie, nem kizárólag gyásszertartásnak.
Ami a legjobban zavar, hogy a holtak világa nálunk egyfajta tabu: évente egyszer el kell menni a temetőbe, de azontúl ne is beszéljünk róla.Meg: " a temetés nem kisgyereknek való" . Miért nem? Régebbi kultúrák sokkal egészségesebben viszonyultak az elmúláshoz.

Állítsuk meg a ......... 2013.01.31. 21:01:33

@sánta vas:
A halállal való borzalom attól keletkezik az emberben, hogy a hozzátartozóinkat felboncolják.
Nekem nagymamámat is bevitték az igazságügyre, pedig 76 évesen embóliában halt meg, bár pár óra leforgása alatt történt az eset.
A temetőben sajnos megnéztem a nyitott koporsóban, hát majdnem elájultam.
Ugyanis a nagyvárosokban alig van temetési időpont, és a boncolástól sem tekinthetnek el.
2 hét telt el a temetés és halál beállta között.
A test dehidratált állapotban volt, a száj nyitott állapotban, az állkapocs és a nyak már fekete volt.Mi fizettünk a kórboncnoknak zsebbe is és mégis......
Ugyanez édesapámmal,ő is pár óra leforgása alatt halt meg klinikán, pathológián boncolták, mert kötelező.
Szinte fel sem ismertem a koporsóban, kértük, hogy zárják le azonnal.
Na ez az ami miatt az emberek elborzadnak.
Régen 1-2 napon belül temették az elhunytat, nem nyújtott borzalmas látványt, sok helyen szépen kikozmetikázták.
Az ember hiába fizeti ki a pathológián felmerült költségeket(tetemhűtés-tárolás, öltöztetés, borotválás, egyebek)díját, sőt még a zsebbe is dug pénzt, akkor is szörnyű állapotban látja viszont a szeretteit.
Nekem volt olyan ismerősöm, aki családjával bement elbúcsúzni a halottól a hamvasztás előtt (a klinikára) és megdöbbenve tapasztalták, hogy az elhunyt pucéran, elhanyagoltan hevert az előkészítőben, még a beadott ruhát sem voltak képesek ráadni úgy akarták elszállítani a temetőbe.

Nagyvárosokban szinte nincs boncolás nélküli temetés, ha néha adnak engedélyt, akkor csakis koporsós lehet a temetés.
Otthon pedig nem tárolhatsz halottat, mert az bűncselekmény + fennáll a fertőzésveszély.

nomad · http://szkaresz.blog.hu/ 2013.02.01. 08:20:52

Mivel nálunk a "Nyugodjék békében!" a jelszó így furcsán nézünk a hasonló dolgokra.
- indafoto.hu/Gizi/image/5093191-889aa6c0
- noncsefoto.blog.hu/2008/08/12/hallstatti_temeto
Nekem az indiai folyóba szórás a legszimpatikusabb. Ami nálunk folyik, hogy idős hölgyek napi rendszerességgel járnak ki volt férjük sírjához a győzelem jegyében, az nem kicsit röhej. Ráadásul mindezt tetézik a virágdíszes, immár állami győzelmi ünneppel november elsején.

tééényleg? 2013.02.01. 13:15:33

Vicces, hogy hogy védik néhányan ezt a szokást... Én biztosan nem szeretnék fényképezkedni egyik halott rokonommal sem, nem tudom ezzel ki hogy van...

borzimorzi 2013.12.30. 12:10:11

@Vakmacska: Polcz Alaine nem először találja fején a szöget. Sajnos, a temetkezés területén egyre durvábban érvényesül az a minőségromlás, amely mindig vele jár a monopóliumok kialakulásával. Sajnos, az elhunyt szeretteink testéről a törvényeink miatt sem tudunk rendesen gondoskodni. Ab start fogalmam sincsen, hogy a különféle betegségekben szenvedő, de 80 év feletti kort megért, fizikai elhasználódás miatt, tehát természetes halállal elhunyt személyeket minek kell még kötelezően boncolni is. Pláne, ha semmiféle gyanú nem merülhet fel arra nézve, hogy idegenkezűség, gyilkosság, emberölés, akármiféle bűncselekmény okozhatta a halálukat. Sajnos, még abban az esetben is nagyon lelassítják a folyamatot, amikor pedig az elhunyt rendelkezett még életében arról, hogy őt majd hamvasszák el. Plusz mindenféle idióta kikéréseket is előírnak újabban, nem viheti haza az ember az urnát csak úgy, hogy eltemesse a kertben, az elhunyt kedvenc rózsabokra alá. Gyakorlatilag hiába rendelkezett valaki még életében mindezekről, a hatóságok akkor is mindent megtesznek, hogy megnehezítsék az elhunyt végakaratának teljesülését, és kikényszerítsék a rokonokból, hogy csakis temetőben temessék el még az urnát is (tetemes költséggel lehetőleg). Pláne, ha végrendelet - és benne részletes utasítás - nincsen, akkor teljesen reménytelen a túlélő rokonok helyzete, az elhunyt szóbeli utasításait nem lehet bizonyítani halála után.

Üdv:
b
süti beállítások módosítása