Leonardo Da Vinci egyik legfurcsább festménye a Háromkirályok imádása. A barnás-sárgás képen romok, torz fejek és hadi jelenetek között látható a kisded – jászol és Szent József nélkül.
A mű elkészítésére Leonardo 1481-ben kapott megbízást. A firenzei San Donato a Scopeto kolostorának oltárára kellett volna megfestenie a Háromkirályok imádását. Ám a mű befejezetlen maradt. 1482-ben a 30 éves művész (1452-1519) félbehagyta a festményt, mert elfogadta a milánói herceg felkérését, hogy legyen udvari festője.
A manapság a firenzei Uffizi-képtárban látható festményt Maurizio Seracini mérnök-művészettörténész, a San Diego, Kalifornia Egyetem munkatársa multispektrális képelemzéssel – infravörös technikával, röntgenfelvételekkel – átvilágította. Hivatalosan nemrég mutatta be szakértőknek az általa láthatóvá tett, eddig láthatatlan képeket a firenzei Palazzo Vecchióban.
Seracini – elmondása szerint – „egy új világot talált” az elmúlt 500 év alatt megbarnult, rémítő hátterű, egymással hadakozó lovasok, bizarr arcok és romok tengerében álló főalakok alatt. "Egy olyan új Leonardo-mű került elő, ahol egyetlen Leonardo-festményen a legtöbb ember és állat látható." A születés-jelenet például a most látható festményen igencsak szokatlan, sehol a jászol, ökör, vagy szamár, de még Szent József is hiányzik a szinte monokróm képről. A háttérben egy kifakult barnás pogány templom látható, ez sehol nincs a láthatatlan képen, van viszont helyette egy építkezés, ahol a munkások jól láthatóan elmélyülten és fe
szült érdeklődéssel végzik aprólékos munkájukat.
Seracini felhívja a figyelmet arra, hogy a lehúzó, bebarnult, depresszív kép helyett kifejezetten jó hangulatú, kedves pillanatot jelenít meg a művész. Hadi jelenet a láthatatlan képen is van a harc hevében üvöltő alakokkal, de ott látható a jászol is a szamárral és az ökörrel, sőt elefánttal. Az egyes részletek csodálatos aprólékossággal vannak kidolgozva. A legmegindítóbb talán egy pásztorfiú finoman megrajzolt arca.
A láthatatlan képnek Seracini szerint talán ez a legszembetűnőbb vonása: a csodálatosan finoman kidolgozott portrék. minden egyes arc egy mestermű. Mindegyik karakter interakcióban áll a másikkal, beszélnek egymással vagy mozdulnak egymás felé stb. Ez elég szokatlan megközelítése a háromkirályok imádásának, amely szokványosan egy csendes, mozdulatlan pillanat. De hát Seracini szerint éppen ez jellemző Leonardóra, a szokatlanság.
Karosszékben: Dan Brown Da Vinci-kódjában is feltűnik a furcsa festmény – amiként egyébként Maurizio Seracini személye is –, s megkérdőjeleződik alkotójának személye. De ha el is fogadjuk, hogy Leonardo a most látható mű készítője, akkor is marad a kérdés, miért takarta el az eredeti festményt Leonardo egy alapvetően más beállítottságú és hangulatú művel.
Utolsó kommentek