A Naxosztól délkeletre lévő szinte lakatlan Kerosz szigetén több ezer összetört szobordarabot találtak. A csodálatosan finoman kidolgozott szobrocskákat mintha Picasso vagy Henry Moore alkotta volna. Csakhogy ezeket 4500 éve készítették, szándékosan összetörték, majd a szigetre vitték és eltemették. De miért? Angol kutatók több évtizede keresik a választ.
A legelfogadottabb álláspont szerint a Kükládok szigetcsoport egykori lakói összetörték legértékesebb szobrocskáikat, Keroszra zarándokoltak és vallási rítus keretében eltemették azokat. "Úgy véljük, a szobrok és más javak összetört darabjainak eltemetésére valamilyen okból éppen Keroszt választották, mint olyan szent helyet, amely különleges módon őrzi meg ezeket a darabokat" – nyilatkozta Lord Colin Renfrew régészprofesszor
A történet még 1963-ban kezdődött, amikor a hosszú hajú fiatal kutató kapott egy tippet. Áthajózott a szigetre, ahol két kecskepásztor lakott mindössze és körülnézett.
A földfelszínen számtalan márványedény- és szobrocska-töredék hevert. Jól láthatóan olyan tipikus alkotások voltak, amelyek a Kükládok szigetekről jól ismertek és amelyek Picassót, Brancusit és Henry Moore-t is megihlették. Csakhogy szinte kivétel nélkül mind össze volt törve. Több ezer márványedény-töredéket és több száz szobor-töredéket, megnyújtott lábakat, duci combokat, behajlított karokat talált.
A leletekkel sokáig nem tudott mit kezdeni, de nem hagyta nyugodni a dolog és 1987-ben visszatért, immár mint a Cambridge Egyetem professzora, és elkezdte a feltárásokat. A lelőhely nagyon furcsa volt. Látszott, hogy a törések nem frissek, nem gondatlan kincsvadászok okozták azokat, nagyon is régiek és gondosan kivitelezettek voltak.
2006-ban Renfrew egy bolygatatlan lelőhelyet talált egy Kerosz közvetlen közelében lévő apró szigetecskén, Daszkalión. Számos eltört figurát és végre egy egykori települést is feltárt. Mivel ez volt a két szigeten az egyetlen falvacska, úgy vélte ott szállhattak meg a zarándokok.
Geológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a falvacska házait jobbára a szobrocskák anyagából, márványból emelték és nem helyi mészkőből. Márpedig ezt a márványt ¬- a piramisok építésével egyidős településre - a tengeren át, messziről kellett a szigetre hozni.
Renfrew úgy véli, ezeket a figurákat és edényeket úgy vihették a szigetre rituális keretek között, ahogy számos görög faluban manapság is végig hordozzák bizonyos alkalmakkor a szentképeket, az ikonokat. Idővel azután ezek a szobrocskák elkoptak, elhasználódtak, ezért bizonyos időközönként megújították ezeket a szent figurákat az elhasználtakat pedig rituális körülmények között elvitték Keroszra és eltemették. Mindez azonban egyelőre találgatás.
(A képeken: Lord Renfrew Daszkalión (fenn) és a Naxos Múzeumban 573 töredékkel (lenn). Forrás: www.aegeussociety.org)
Karosszékben: Ha lehet ilyet mondani, kedvenc kultúrám a történelemben a minószi (ma Kréta), amelyről nem sokat tudunk. Amennyit mégis, az elvezet Thírára (Santorini), amely azonban cca. 3600 éve egy vulkánkitörés miatt szétrobbant és a nagy része a tengerbe süllyedt. Maradt azért valami az utókornak, aminek alapján most sokan ott keresik az elveszett Atlantiszt. Maradtak szobrok is tőlük, ezek a párhuzam nélküli, csodálatos, szinte XX. századi alkotások. Aki teheti, nézzen meg eredetiben is ilyeneket, a világ számos múzeumában őriznek belőlük. Nálunk sajnos – tudomásom szerint – nincs.
Utolsó kommentek