A vadászó-gyűjtögető népességeknél az autizmus határozottan előnyt jelenthetett, kellett a jó memória, a térbeli intelligencia, az embernek az éhségét kellett elűznie, magára kellett figyelnie, nem volt szükség a társas kapcsolatokra – állítja Jared Reser agykutató az Evolutionary Psychologyban megjelent tanulmányában.
Az autizmus spektrum zavar (Autism Spectrum Disorder=ASD) Reser szerint valójában nem betegség, hanem az emberi fejlődés egy adott szakaszában – még 15 000 évvel ezelőtt is –, a gyűjtögető-vadászó életmódban alkalmas válasz az adott kihívásokra. Azok a gének, amelyek az autizmus kialakulásért felelősek, akkor fejlődhettek ki, amikor az autizmus a túlélés szempontjából kedvező viselkedésmódot jelentett az embernek.
Az „előnyös autizmus” kifejezés új kutatói szemléletet jelöl, amelyet egyre többen fogadnak el. Azt jelenti, hogy az autizmus bizonyos élethelyzetekben előnyös, a kiváló térbeli intelligencia, a kivételes koncentrációs képesség, a jó memória, mind előnyös volt a vadászó-gyűjtögető életmódban, ugyanakkor a kevés egyedből álló csoportokban nem volt szükséges a szociális megismerés képességének kifejlődése. Az autizmus kifejezetten előnyös volt olyan csoportban, ahol a társas érintkezés jóval kisebb szerepet játszott a fennmaradási versenyben, mint az önellátás.
Az éhség és a szomjúság csillapítására egyre jobb vadásszá és egyre hatékonyabb gyűjtögetővé kellett válni, ki kellett fejleszteni a vadak űzésére, a növények megfigyelésére és mindezek emlékezetbe vésésére a legmegfelelőbb készségeket és ezekhez sok segítséget nyújtott a mániákushajlam, és az ismétlődő cselekvéssor.
Manapság az autista gyerekeket a szüleik táplálják, így az éhség elűzése nem irányítja cselekvéseiket, ugyanakkor a szociális kapcsolatok jóval nagyobb hangsúlyt kaptak, így ebben a jóval összetettebb világban ezek a gyerekek elveszettek.
(Rajz: Autism effect)
Karosszékben: Nagyon logikusnak tűnik, kérdés, mit lehet ezzel kezdeni?
Utolsó kommentek