juharizsuzsanna

A Belvárosi fesztivál egyik rendezvényhelyszíne a Szabadság tér. Az Amerikai Nagykövetség előtt, a parkban ott áll Bandholtz tábornok, peckesen, katonásan, az elhíresült lovaglópálcával a kezében, amit diplomáciai nyomásra, az alkotó, Ligeti Miklós a háta mögé tett. Bandholtz tábornok 1919-ben - állítólag lovaglópálcájával - zavarta el a román katonákat, amikor ki akarták fosztani a Magyar Nemzeti Múzeumot. Megérdemli, hogy megemlékezzünk róla.
1919-ben Magyarországot megszállta a román hadsereg, bevonultak Budapestre is. Mivel a Nemzetek Szövetségének Legfelsőbb Tanácsa az akciót nem engedélyezte, katonai missziót küldtek Budapestre a következő üzenettel: „Magyarország tegyen eleget a fegyverszünet előírásainak és tartsa tiszteletben a Legfelsőbb Tanács által rögzített határokat, és mi megvédjük Önöket a románoktól, akik nem kaptak tőlünk semmilyen felhatalmazást. Azonnali hatállyal küldünk egy szövetséges katonai missziót, amelynek feladata a leszerelés felügyelete, valamint gondoskodni arról, hogy a román csapatok kivonuljanak.”
A Szövetséges Katonai Misszió tagja amerikai részről Harry Hill Bandholtz tábornok volt.

A tábornok naplójában így emlékszik vissza a nemzeti múzeumnál történtekre:
„1919. október 6. Tegnap este alighogy felálltunk azon kitűnő lakomák egyike után, amelyekkel Gore százados táplál bennünket, bejelentkezett Horowitz ezredes és elmondta, hogy a románok egy egész konvojnyi teherautóval a Nemzeti Múzeumnál és készülnek elvinni számos művészeti alkotást. A Katonai Misszió október 1-jei találkozóján döntés született arról, hogy bár a románok azt állítják, számos, a Nemzeti Múzeumban található tárgy őket illeti meg, mivelhogy jelenleg ők Erdély urai, ne kapjanak egyet sem közülük, mielőtt azt jóvá nem hagyja bizottságunk, amelynek elnöke Shafroth amerikai százados. Még aznap tájékoztattuk döntésünkről a román főparancsnokot. Loree ezredes és egy amerikai katona társaságában visszakísértem Horowitz ezredest a Múzeumhoz, amelyet szoros román őrség vett körül. Az egyik férfi megpróbált megállítani bennünket, de nem szereztünk neki nagy örömöt, mi pedig bementünk az épületbe, s végül előkerítettük az igazgatót.
Úgy körülbelül délután 6 órakor Serbescu tábornok, tisztek és civilek egy csoportja kíséretében megjelent a Múzeum előtt egy tizennégy kamionnyi konvojjal és egy különítmény katonával. Kijelentette, hogy Mardarescu tábornoktól és Diamandi főbiztostól felhatalmazást kapott arra, hogy átvegye az Erdélyből származó tárgyakat és követelte a kulcsokat. Az igazgató tájékoztatta őt arról, hogy a Szövetséges Katonai Bizottság vette át a Múzeum felügyeletét, és hogy nem adja ki a kulcsokat. Serbescu tábornok ezt követően elmondta neki, hogy reggel visszajönnek és amennyiben a kulcsokat nem kerítik elő, erőszakkal viszik el a műtárgyakat. Mindezért elkértem az igazgatótól a raktár kulcsát és egy darab papírt hagytam ott a következő szöveggel:
„Annak, akit megillet - Mivel a Szövetséges Katonai Bizottság felelős a Budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban található valamennyi tárgyért, a kulcsot a soros elnök, Bandholtz tábornok, az amerikai képviselő vette magához.” Mindezt aláírásom követte. Ezt követően Loree ezredessel lepecsételtettem valamennyi ajtót, amelyekre a következőket írattam ki:
„Ezt az ajtót a Szövetséges Katonai Bizottság parancsára pecsételték le.
H. H. Bandholtz, soros elnök
1919. október 5.”
A hálás nemzet szobrot emeltetett a tábornoknak, amit Ligeti Miklós alkotott meg 1936-ban, de mivel a korban elhíresült a lovaglópálcás eset, és sértette a románok önérzetét, 1949-ben elszállították "restaurálásra", majd szobortemetőbe került. 1985-ben az amerikai nagykövet kertjében állt, míg 1989-ben megérdemelt helyére került. (A képen: román katonák 1919-ben az Oktogonon)

Karosszékben: Ha csak tehetjük, nézzük meg a szobrot, és emlékezzünk meg Bandholtz tábornokról. Feltétlenül híve vagyok a békés egymás mellett élésnek és a szomszédainkkal való megbékélésnek. Tény azonban, hogy 1918-19-ben a magyarokkal kevesen tettek jót, a tábornok kevesek egyike volt...