1941-ben mindenki megrökönyödésére Hess Angliába repült, 1945-ben Douglas Kelley amerikai pszichiáter megvizsgálta. Később mind a ketten öngyilkosok lettek.
Kelley Nürnbergben találkozott Rudolf Hess-szel 1945 októberében. Hess emlékezetvesztésre panaszkodott, vagy csak bámult maga elé, de amikor Kelley megkérdezte, miért repült Hitler helyetteseként, de a Führer tudta nélkül Angliába, világos választ adott: úgy vélte nem a briteknek és a németeknek kellene egymás ellen harcolniuk, hanem kettejüknek együtt az oroszok ellen. Béketárgyalást akart. Békekövetnek látta magát, s ezért megdöbbent, amikor bebörtönözték, sőt egy idő után gyanút fogott, hogy meg is akarják mérgezni – írja a Smithsonian Magazine, miután Kelley fia megengedte a Smithsonian munkatársainak, hogy apjának a házuk pincéjében őrzött iratait lefotózzák.
Kelley szerint Hess állandóan az őrület határán egyensúlyozott. Néha átlépte. Hess azt írta, amikor Skóciában földet ért, „kivételes gondossággal kezeltek, a kandalló mellé ültettek, teával kínáltak”. De hiába várta, hogy tárgyaljanak vele, nem történt semmi, viszont néhány hét múlva Mytchett Place katonai táborába vitték 64 km-re délnyugatra Londontól.
Amikor megérkezett, nem akart enni, mert arra gyanakodott, hogy meg akarják mérgezni, végül nagy nehezen belegyezett az evésbe, de csak úgy, hogy orvosa és őrei is vele együtt ettek, ám szerinte végül ők más ételt kaptak. Egy ízben aztán, amikor óvatlanul egy kis tejet ivott, szédülni kezdett, látászavarai voltak, fájt a feje, majd nagyon vidám lett, telve energiával, ezután pedig mély depresszióba esett.
Elmondta azt is, hogy amikor kikérdezték, és korrekt válaszokat adott, nagyon elégedetlenek voltak, de amikor nem emlékezett valamire, azzal elégedettek voltak, egyre több dolog esett ki az emlékezetéből és végül már csak az elmúlt néhány hétre emlékezett vissza, szerinte direkt törölték a memóriáját, hogy ne emlékezzen semmire, amikor az angol lordkancellárral találkozik. A találkozó előtt három napig nem evett semmit, hogy a méreg kitisztuljon a szervezetéből, de a lordkancellár így sem találta meggyőzőnek érvelését, és nem hitte el, hogy mérgezik.
Ezután szerinte bőrkiütést kiváltó szerrel szórták be ruháit, de a kenőcs, amit kapott, szívmérget tartalmazott. Az őrök pedig kavicsot és csontszilánkot szórtak az ételébe, hogy a fogait letörjék. Ekkor kérte, hogy a svájci követ vizsgáltassa meg az ételét, a minta azonban negatív volt, de Hess szerint az angol titkosszolgálat kicserélte a mintákat.
Hess a fogságban kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, egyszer átugrott egy lépcsőkorláton, majd megvagdalta magát. Fogsága alatt mindvégig arra gyanakodott, hogy mérgezik, több mint 18 kg-ot fogyott, mivel csak nagyon keveset evett.
Kelley úgy vélte, „pszichoneurózisban szenved, hisztérikus alkat, paranoid és szkizoid személyiség, részlegesen amnéziás, ennek egy részét csak tetteti. Alkalmasnak ítélte arra, hogy bíróság elé állítsák. Hesst a nürnbergi perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Douglas Kelley egyébként úgy vélte, nincs náci patológiai alkat, a vádlottak “egyszerűen környezetük kreatúrái, amiként minden ember”.
Kelley 1958 újév napján 46 évesen öngyilkos lett, három gyereke, apja és felesége szeme láttára lenyelt egy ciánkapszulát (akárcsak Göring halálos ítélete bejelentése után). Hess 40 évet töltött fogságban, míg két öngyilkossági kísérlet után 93 évesen, 1987 augusztusában felkötötte magát.
Képek: Hess, Göring és Hess Nürnbergben, Kelley
Karosszékben: A Berkeley professzora, a zseniális pszichiáter, Kelley halála a mai napig rejtély. Csak találgatják tette okát. Talán nem tudta feldolgozni mindazt, amit Nürnbergben tapasztalt, az biztos, hogy csodálta Göringet, s azt, hogy végül a maga választotta módon halt meg. Nem lehet véletlen, hogy ő is hasonló halált választott. Göring egyébként halála előtt írt egy levelet a doktornak, amelyben megköszönte velük szemben tanúsított emberséges magatartását és, hogy megpróbálta megérteni őket. Fia szerint apjának volt egy sötét oldala is, sokat ivott és olykor dühkitörései voltak.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek