William Shakespeare mestere volt a kifigurázásnak, sértegetésnek, különösen, ha a figura küllemét írta le.

Ha valamilyen bőrbetegség csúfította szereplőjét, a drámaíró nem fukarkodott az undok jelzőkben.

"Fekély vagy,/ Duzzadt kelés, mirígyes daganat” – írta például a Lear királyban (Vörösmarty Mihály ford.), „A fekély/ Borítson el, hogy tőled undorodjék/ Az is, ki nem lát, és mértföldnyire/ Legyen ragályos a nyavalyád – kívánta a Coriolanusban (Petőfi Sándor ford.).

A Brit Dermatológusok Társaságának konferenciáján a világhírű drámaíró volt a főszereplő. Megállapították, hogy a bőrbetegségek okozta elváltozások kikarikírozása összhangban állt az Erzsébet-kori tökéletes, sima, sápadt bőr idealizálásával.

Catriona Wootton, a nottinghami Queen’s Medical Centre munkatársa elmondta az Independentnek, hogy a patkányok terjesztette fertőzések, a nyitott csatornák, a szexuális szabadosság az Erzsébet-kori Londonban számtalan fertőzés – szifilisz, himlő és persze pestis - melegágya volt. Ezek nagy többsége bőrelváltozást is okozott, úgyhogy már messziről látszott, hogy valaki fertőző beteg vagy azon esett át.

De nemcsak a fertőző betegségek bőrön kiütköző jelei voltak figyelmeztetők, az anyajegyek és egyéb ártalmatlan foltok is jelezhettek boszorkányságot vagy ördöngösséget - mondta el Wootton.

Shakespeare védelmében megemlítették, hogy pontosan tudta, csúnya dolog olyasmiért csúfolni valakit, amiről nem tehet: „Mint egyes ember - gyakran megesik –/ Természet ütvén rá csúf bélyeget/ Születésekor (miben pedig nem ok: Mintákhoz a természet kötve nincs) – írta a Hamletben (Arany János ford.).

Tény azonban, hogy sikerének egyik titka éppen éles nyelvében rejlett, és mint Nina Goad kutató rámutatott, hatása máig érződik, bőrbetegségek okozta elváltozásokat ma is szégyelli a legtöbb érintett.

Sőt, regényekben, filmekben bőrbetegségek tüneteivel is alátámasztják gyakran a figura negatív tulajdonságait.
Michael Dobson, a Birmingham Egyetem Shakespeare Intézetének igazgatója ugyanakkor nevetségesnek nevezte, hogy Shakespeare-t tegyék felelőssé a bőrelváltozások kigúnyolása szokásának elterjedéséért. Létezett-e valaha bárki is az irodalomtörténetben, aki a bőrelváltozás tüneteit vonzó vonásokként énekelte meg? És az elmúlt 400 évben jött-e ki közönség úgy színházból, hogy azt mondta: Ah! Majd elfelejtettem, a himlőt pedig kerülni kell. Legközelebb az derül ki, hogy a Hófehérke félrevezető, amikor kedvező benyomást nyújt a törpeségről - mondta Dobson az Independentnek. 

Képek: leprás beteg, I. Erzsébet, Shakespeare

Ez is érdekes:

Alföld: neolitikus szilícium-völgy